Ez az emlékmű ne csak a személyes emlékezés helye legyen, hanem álljon itt figyelmeztetésül, hogy soha többé ne avatkozzanak bele idegen hatalmak Hazánk, városunk életébe. Ez az emlékmű példázza a kitelepítettek hazaszeretetét, hiszen ők új hazába kényszerülve sem felejtették el szülőföldjüket, nem törölték ki szívükből Sopront.

Meggyőződésem, hogy térségünkben az egymásrautaltság mindenképpen a jobb jövőt tudja biztosítani. Évszázadokkal ezelőtt a térség gazdaságilag összenőtt és egységet képezett. Reméljük, hogy nemcsak évszázadokkal ezelőtt, hanem a 21. században is tudunk profitálni a regionális kapcsolatokból.

Magunk mögött hagytuk a 2009-es évet, és reménykedve várjuk a következőt. Mit kell szem előtt tartanunk sok fontos dolog között 2010-ben? Talán azt, amit a 150 éve elhunyt gróf Széchenyi István mondott: „Minden becsületes szívnek legszentebb a hon." Legyen ez számunkra is vezérlő fonál az újévre!

Sopronnál nem nemzetek sorstragédiáira emlékezünk, hanem 1989-től fogva a szabadság örömünnepét tartjuk! Annak a bátorságnak az örömét, amellyel egy rab nép egy másik rab népet a szabadságba engedett! Ezt a gondolatot örökítette meg Melocco Miklós szobrászművész, akinek alkotását a 20. jubileumi évforduló alkalmából avattuk fel.

Szent Mihály az igazság, az erő és a bölcsesség megtestesítője. E három tulajdonságra a szabad királyi városnak nagy szüksége volt. Nem véletlen, úgy gondolom, hogy így Szent Mihály lett a város védőszentje. Akkor e három erényre hihetetlen mértékben szükség volt.