Tisztelt Hölgyeim és Uraim, szeretett Tanár Úr!

Nagy örömmel érkeztünk erre a mai hangversenyre, mert Szokolay Sándor művei mindig erőt, derűt, hitet adnak a hallgatóságnak.

Hajlamosak vagyunk elfáradni, beleszürkülni a hétköznapok gondjaiba, de a művészetek általában, így Tanár Úr művei is különösképpen arra ébresztenek rá bennünket, hogy ez a világ Isten adománya, és ha ezt felismerjük, akkor boldogok is lehetünk benne - életünk minden terhével együtt.

Sopron büszke rád, hogy két évtizede nagy magyar zeneszerzőként városunk polgára, majd díszpolgára lettél, akinek nemzetközi sikerei mellett is az maradt a legfontosabb, hogy a magyar nemzeti kultúra, Kodály szellemében továbbéljen és virágozzon.

Őszinte, tiszta, szenvedélyes magyarságod, sugárzó mély hited, magával ragadta városunkat is, és örökre beírtad magad a soproniak szívébe zenéddel és ellenállhatatlan személyiségeddel. De Szokolay Sándor zenéje, munkássága természetesen nemzeti közkincs is, és ennek hatása, hogy világjáró művészek zarándokolnak Sopronba Hozzád.
Köszönjük a mai hangversenyt is!

Kedves Tanár Úr! Isten éltessen! Még sokáig maradj velünk, és emelj fel bennünket, azokba a szellemi és lelki magasságokba, ahonnét műveid szólnak hozzánk!
Mindannyiunknak szép estét kívánok!

(Dr. Fodor Tamás köszöntője. Elhangzott 2013. november 17-én, Szokolay Sándor soproni koncertjén.)