Tisztelt Elnök Urak!
Tisztelt Honfitársaim Határon Innen és Túlról!
Tisztelt Emlékező Soproniak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sopron Megyei Jogú Város nevében nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a Nemzeti Összetartozás Napján, a Trianoni Békeszerződés aláírásának 98. évfordulóján rendezett megemlékezésen.
Nagy tisztelettel köszöntöm itt, körünkben Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, a mai rendezvény főszón okát, aki Erdélyből érkezett hozzánk.
Köszönöm a Soproni Erdélyi Kör elnökének és az egyesület tagjainak, hogy évről évre megszervezik ezt a megemlékezést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Emlékezni gyűltünk ma itt össze, emlékezni olyasvalamire, amire mély fájdalommal gondol vissza minden magyar ember.
Az idei évben lesz száz éve, hogy véget ért az első világháború. A nagy világégés végeztével 1920. június 4-én, a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában kikényszerített békediktátum értelmében a vesztes központi hatalmak oldalán harcoló Magyar Királyság ezeréves területének mintegy kétharmadát elszakították az anyaországtól.
A háborúba lépést az utolsó pillanatokig ellenző magyar vezetés és a magyar nép példátlan veszteséget szenvedett el, egy második Moháccsal felérő csapást. A döntés az egész országot sokkolta.
Az akkori népszámlálási adatok alapján, a több mint 18 milliós lakosság, 7,6 millióra csökkent.
Az elcsatolt területekkel együtt mintegy 3,5 millió magyar ajkú került határainkon kívülre.
A béketárgyalásokra meghívott magyar delegációt gróf Apponyi Albert vezette. Álláspontjában kifejtette: „A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől." Elmondta, hogy most ezt az organikus egységet széttörik, így Közép-Európa biztonságát és jövőjét teszik kérdésessé.
Az ország szétdarabolásával megtört az ország egysége.
A veszteségek nem csak területi, emberi és gazdasági szempontból voltak elviselhetetlenek, hanem kulturális téren is pótolhatatlan értékek enyésztek el. Az elszakított területeken maradt magyaroknak elsősorban az fájt, hogy úgy érezték, a hazájukat vesztették el, és így az otthontalanság kínzó érzése vett erőt rajtuk. A trianoni Magyarország területén élőket is mérhetetlenül felháborította az ország megcsonkítása.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Magyarország alaptörvénye kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását."
A trianoni trauma óta eltelt évtizedek alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása az anyaország határain túl, de a nemzeti együvé tartozás érzése megmaradt.
A magyarság tudatában a történelmi Magyarország képe tovább él. Egy szellemi Magyarország eszméje született, melynek határait a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés és a viselkedési szokások adják meg. Röviden a nemzeti keresztény kultúra.
Nekünk is kötelességünk, hogy gondozzuk és védjük a magyarok örökségét. Ezt tovább kell adnunk a jövő magyar nemzedékeinek. Ez biztosíthatja legjobban megmaradásunkat a Kárpát-medencében. Ez a törekvés garantálhatja, hogy sok száz év múlva is magyarul fognak itt beszélni.

Tisztelt Emlékező Közösség!

A mai emléknap megemlékezik a nemzeti tragédiáról, de arra is lehetőséget nyújt, hogy tanúságot tegyen a magyarság összetartozása mellett, és bemutassa a határokon átívelő kulturális gyökerek, a közös nyelv és nemzeti érzés egységét.
Az Országgyűlés 2010. évi XLV. törvénye rendelkezik a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és a magyarok önazonosságának meghatározó eleme."
Az anyaország segítsége ugyanakkor a kisebbségi nemzetrészek számára nélkülözhetetlen. Magyarországnak a puszta léte kellett ahhoz, hogy a nemzetrészek kivívják jogaikat és megfelelő státuszukat országaikban. És magának Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében.
A magyar Alkotmány a határainkon kívül élő magyarok sorsáért sokrétű felelősséget vállal. A nemzetpolitika egyik fontos része az anyaország által nyújtott kézzelfogható támogatások.
A Magyar Kormányhoz hasonlóan Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata e tekintetben példát mutat és szervesen kapcsolódik ehhez a nemzetpolitikához:
Gondolok itt a kárpátaljai Csongor településsel való kapcsolatunkra, az ott megvalósult eredményeinkre. Emellett támogatjuk a felvidéki magyarság beiskolázási programját, melynek eredményeiről személyes tapasztalatot nyertem tavaly Dunaszerdahelyen.
Szeretném kiemelni Erdélyt, hiszen tavaly együtt ünnepeltük az ojtozi csata 100. évfordulóját a székelyföldi Bereck településsel. A soproni 18. gyalogezred honvédéinek az ojtozi szoros védelmében tanúsított hősiességének az emléke összeköt bennünket!
Sopron erdélyi testvárosa, Medgyes. Az ottani magyar nyelvű Báthory István Általános Iskola programját támogattuk, így a szórványban élő magyar gyermekek tanulási lehetőségei javultak.
A támogatásra volt kiváló példa, hogy Sopron városa is csatlakozott az őshonos kisebbségek jogainak védelme érdekében indított Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez.
Sikerült összegyűjteni a szükséges számú aláírást, így az Európai Bizottságnak foglalkoznia kell az őshonos kisebbségek eddig megoldatlan ügyével. Miközben a brüsszeli bürokrácia hosszú jelentéseket és költséges programokat szentel az Európa határain kívülről érkező bevándorlók támogatására, addig az EU jelenleg képtelen az Európában őshonos kisebbségek elnyomását megakadályozni, jogait rendezni. Szlovákia és Románia például már hosszú évek óta tagja az európai közösségnek, mégis gond nélkül korlátozhatja a tősgyökeres magyarok jogait, iskolákat zárhat be és akadályozhatja a kétnyelvűséget, a magyar állampolgárságot.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Ma a Kárpát medencei magyarságnak, ide értve az anyaországot is meg kell védenie magát az Európán kívülről érkező illegális bevándorlástól, ehhez meríthetünk erőt és elszántságot a Nemzeti összetartozás napján.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!