Tisztelt Rektor Úr, Dékán Urak!
Tisztelt Professzor Urak, tisztelt Oktatók!
Kedves Valétálók, tisztelt Hallgatóság!
Kedves Hozzátartozók, Vendégeink!
Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a Soproni Egyetem selmeci-soproni hagyományokat ápoló hallgatóinak valéta ünnepségén.
Szeretettel köszöntöm Önöket ezen az ünnepi estén, amikor is a végzős hallgatók itt, a Hűség Kapu előtt búcsúznak szeretett városuktól.
Ősi szokás ez, több évszázados hagyomány. A valétálók búcsút vesznek az Alma Matertől, a Soproni Egyetemtől, búcsúznak a Civitas Fidelissimától, ahol egyetemi éveiket, fiatalságuk legszebb napjait töltötték.
Ezek a hagyományok tiszteletet érdemelnek, szép emlékeket őriznek és emlékeket ébresztenek.
Tudott és ismert tény, hogy dr. Thurner Mihály polgármester elévülhetetlen érdemet szerzett a Selmecbányai Akadémia letelepítésében és befogadásában.
Jövőre ünnepeljük ennek 100. évfordulóját.
Dr. Thurner Mihály éppen száz éve, 1918-ban került Sopron város élére. Nemcsak Sopron, hanem az egész ország, az egész magyarság számára egy nagyon nehéz történelmi pillanatban. Vesztes és véres háború után, egy, a legyőzöttek számára szörnyű békediktátum előtt. A szinte megoldhatatlan feladatok ellenére jövőbe látó és ezért tenni tudó polgármesternek bizonyult.
Várospolitikájának fontos eleme volt Sopron iskolaváros szerepének az erősítése. Erőfeszítéseit történelmi siker koronázta. mert a nagyhírű Akadémia már 1919. április 28-án megkezdhette működését Sopronban.
Dr. Thurner Mihály igazi otthont biztosított az Akadémiának.
A tanárok és a diákok hamar megszerették városunkat, hiszen a természeti környezet is sokban emlékeztette őket régi Alma Materükre, Selmecre.
Nem is gondolták még akkor, hogy hamarosan fegyverrel kell küzdeniük azért, hogy itt maradhassanak.
E sorsdöntő időben az Akadémia hallgatói egy emberként küzdöttek azért, hogy Sopron magyar maradhasson. Ők úgy mondták:
„Sopron a vérrel szerzett alma máter."
Erről az áldozatvállalásról egy, a valétálóknak szóló beszédében, dr. Thurner Mihály polgármester, így vallott:
„Emlékszem, sokszor itt voltatok ezen a téren, ahol tiltakoztunk hazánk feldarabolása és Sopron megrablása ellen...Amely nemzet fiaiban a hazaszeretet úgy lobog, hogy készek a halálba is menni a haza megmentéséért, a haza életéért, annak a nemzetnek nincs oka félni a haláltól, az a nemzet élni akar és élni fog."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Hűség Városa nem felejtette el a véráldozatukat, emléküket azóta is kegyelettel őrizzük.
Sopron városa pedig az egyetemnek azóta is otthona, ahol megértésre, megbecsülésre és talán a legfontosabbra, szeretetre talál.
A város és az egyetem egymás nélkül elképzelhetetlenek, sorsuk a viharos XX. században véglegesen összefonódott, és reményeim szerint ma a XXI. században is szép jövő elött áll. Ehhez a sikerhez azonban reális jövőkép kell, hit, elkötelezettség, tehetség és tenni akaró szorgalmas munka.
Mindannyiunknak ezért kell munkálkodni, hogy a szép városunk mellett, itthon és külföldön elismert, megbecsült, jó hírű egyetemünk lehessen úgy, mint évszázadokkal korábban.
Ne csak azt mondhassuk, hogy a magyar műszaki felsőoktatás alapját rakta le a Selmeci Akadémi, hanem azt is, hogy hozzá tudtunk járulni a XXI. század korszerű versenyképes tudást adó felsőoktatáshoz.
Kedves Valétálók!
A mai nappal lezárul egy korszak, a diákévek, s kezdődik egy új, mely sok kihívást és feladatot tartogat.
Kívánom, hogy találják meg, hivatásukat, hogy hazájukat és a magyarságot szerető kiváló tagjaivá váljanak országunknak. Ma az Önök nemzedéke nagy lehetőségek és szép jövő elött áll.
Tisztelt Egyetemi Kollégák, Kedves Szülők és Családtagok!
Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok munka szellemi és fizikai erőfeszítés kell a diploma megszerzéséhez.
Kedves Valétálók!
Amikor utoljára áthaladnak az ősi várostorony, a soproni Tűztorony alatt, azt kívánom, hogy tartalmas, gazdag és boldog életetek első lépéseit tegyétek meg.
Ne feledjétek, hogy Sopron, a Civitas Fidelissima kapuja mindig nyitva áll Önök elött!
Végezetül a Valétálóktól ismét dr. Thurner Mihály polgármester úr szavaival búcsúzom:
„A Mindenható áldása legyen nehéz tanulmányokban csiszolt eszetek minden szikráján, munkában és tusában edzett izmaitok minden megmozdulásán. Ha távoztok Sopronból, maradjon vissza hazafias szellemetek, hogy segítsen ennek a városnak a megtartásában és boldogításában. Ne felejtsétek Sopront!
Szeressétek Sopront a távolból is!
Isten veletek!
Jó szerencsét!"
V a le t e !
|
