Itt nemcsak Színház született, hanem valamifajta alkotó közösség, egy olyan alkotó közösség, amely talán a későbbiek során már egy iskola teremtés alapjait is leteszi és valóban itt a nyugati szélen, Európa közepén, Nyugat - Európa tövében már olyan értékeket tudunk együttesen létrehozni, amire büszkék lehetünk mindannyian!

Lélekben mi, mai magyarok sohasem adjuk fel, hogy nemzettestvéreinkkel egy kulturális, nemzeti, eszmei közösséget alkotva éljünk határainkon innen és túl, de immár határok nélkül.

7000 élet kényszerűségből összesűrített mentenivalója, amennyi egy bőröndben elférhet, de még beszédesebb és fájóbb mindaz, amit itt kellett hagyniuk: az otthon melegét, a szülővárost, a földet, ahol születtek, és amit sokan megműveltek, szülőket, gyermekeket, rokonokat, barátokat, szerelmeket, és az éppen kölcsönadott kedvenc verseskötetet... „Botrány, hogy megtörténhetett..." mert hűségük jutalmául nem azt kapták, amit érdemelnének.

Azok, akik örök álmukat alusszák ebben a temetőben, azok hősök, függetlenül attól, hogy melyik nemzet fiai. Az utókornak kötelessége a hősökről kellő tisztelettel gondoskodni, mert minden nemzet történetének része a hősi temető, a katonai temető.

Március 15-e a világos, tiszta beszéd ünnepe is. Jó példa erre Petőfi esküje, vagy a 12 pont. Sopron polgármestereként, a Petőfi-tér közelében, a Petőfi Színházban én sem tehetek mást: helye és ideje van a világos beszédnek.