Kötelességünk és feladatunk ma, hogy gondozzuk és védjük a
magyarságot, az európai keresztény örökséget, mert ezt fogják rajtunk
számon kérni, a jövő magyar nemzedékei - hangsúlyozta Sopron
polgármestere a Nemzeti Összetartozás napján Sopronban.
A Trianoni békediktátum aláírásának 96. évfordulóján, a Nemzeti
Összetartozás Napján Sopron Önkormányzata és a Soproni Erdélyi Kör közös
emlékezést tartott a soproni Trianon emlékműnél.
Dr. Fodor Tamásnak, Sopron polgármesterének gondolatai:
Sopron Megyei Jogú Város nevében nagy tisztelettel
köszöntöm Önöket a Nemzeti Összetartozás Napján, a Trianoni
Békeszerződés aláírásának 96. évfordulóján rendezett megemlékezésen.
Emlékezni
gyűltünk ma itt össze, emlékezni olyasvalamire, amire mély fájdalommal
gondol vissza minden magyar ember. Majd négy éves véres háborúskodás
után, 1920. június 4-én Magyarország számára is végleg lezárták a
pusztító háborút. Egy olyan háborút, melybe nem magunktól sodródtunk
bele.
Trianonban aláírt dokumentumot az antant hatalmak
békeszerződésnek hívták: ez valójában inkább békediktátumnak nevezhető.
Nem sok választásunk volt, hiszen, a békéről érdemi tárgyalásokat nem
folytattak velünk. Nem tárgyaltak velünk, s mégis minket büntettek a
legjobban!
A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség
1920. január 7-én érkezett Párizsba. A delegációt gróf Apponyi Albert
vezette, olyan kiváló magyar politikusokat tudott maga mellett, mint
gróf Bethlen István vagy gróf Teleki Pál. A küldöttséget azonnal a
Madrid nevű szállodába internálták, és ott házi őrizetben tartották.
Azaz valójában nem vehettek részt a békekonferencián.
A béketervezet végleges lezárása után nyílt arra
lehetőség, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor
tartotta meg gróf Apponyi Albert a békekonferencia Legfelső Tanácsa
előtt, híres "védőbeszédét".
Apponyi beszédében kiemelte, hogy „A történelmi
Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn,
amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről
fenyegető közvetlen veszedelmek elől.”
Elmondta, hogy most ezt az organikus egységet
széttörik, így Közép-Európa biztonságát és jövőjét teszik kérdésessé.
Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta a történelmi
Magyarország feldarabolását, csodálattal, de csekély megértéssel
hallgatta a szónokot. Magyarország azokat az országhatárokat kapta,
amelyeket a győztes antant hatalmak már 1919-ben megállapítottak
számára.
A ránk kényszerített diktátum Magyarország
területének 72%-át, lakosainak 64%-át vette el. Magyarország területe
325 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre apadt.
Csehszlovákia 63 ezer, Jugoszlávia 63 ezer, Románia 102 ezer
négyzetkilométert kapott. Románia tehát többet kapott, mint a maradék
mai Magyarország területe. Ausztria és Magyarország szövetségesek
voltak, mégis 4 ezer négyzetkilométer területet Ausztria kapott
Nyugat-Magyarországból.
A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e
és 16-a között Sopron és környékének lakossága dönthette csak el
népszavazáson hovatartozását. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen
komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak később is elfogadtak.
A
trianoni határoknak csak 40%-a követte az etnikai határvonalakat, 60%-a
mélyen benyúlt a magyar lakta területekre. Az új határok városokat,
településeket és családokat vágtak ketté. Magyarország Fiume
elvesztésével elszigetelődött egyetlen tengeri kikötőjétől. Elvesztette
legszebb erdőterületének a nagy részét. Faiparunk lényegében máról
holnapra eltűnt. A bányászatra épülő iparágak közül is több erre a
sorsra jutott. Az új határok az ország közlekedési szerkezetét is
szétdarabolták. A 22.081 kilométer vasútvonalunkból mindössze 8.364
kilométer maradt.
Az ország szétdarabolásával megtört az ország
gazdasági egysége, a forgalom nehézkessé vált, hogy a folyamszabályozást
és vízgazdálkodást ne is említsük. A veszteségek nem csak területi,
emberi és gazdasági szempontból voltak elviselhetetlenek, hanem
kulturális téren is pótolhatatlan értékek enyésztek el.
Tisztelt Emlékező Közösség!
Úgy tűnik, hogy a történelem ismétli önmagát. 96
évvel ezelőtt Párizsban döntöttek a sorsunkról, napjainkban pedig
Brüsszelben akarják eldönteni Magyarország jövőjét, azt hogy kikkel
éljünk itt a Kárpát-medencében. A „Nemzeti összetartozás napján” tehát
azt tanácsolom mindannyiunknak, hogy csak magunkban a magyarságunkban
bízhatunk. Magunknak kell a saját sorsunkat kézbe venni, alakítani,
irányítani.
Nem fogadhatjuk el, hogy mások hatozzák meg azt, hogy
kivel éljünk abba a Kárpát- medencében, ahol Őseink évszázadokon át
érettünk áldozták drága vérüket. – érettünk és nem más idegenekért! -
Ma Brüsszelből arra akarnak kényszeríteni bennünket,
hogy olyan emberek tömegét fogadjuk be, akik nem az európai
kultúrközösségnek a tagjai. Akik elutasítják az európai és a keresztény
értékeinket, normáinkat.
A kereszténység az európaiságunk legfontosabb alapzata.
Római
Birodalom hiába integrálta területén a virágzó kulturális egyveleget, a
népvándorlás viharában végül megbukott. Csak a kereszténység tudta
továbbörökítette a római antik kultúra értékeit, mely alapját képezte
évszázadokon át az európai kultúránknak. Szent István király több mint
ezer esztendővel ezelőtt ezt a kultúrát választotta. Döntése mentette
meg a magyarságot a környező népekbe való beolvadástól. Keresztény
kultúrközösségünket védtük több 100 évig az oszmán hódítókkal szemben.
Nekünk sajnos vannak történelmi tapasztalataink a muzulmán-keresztény
együttélésről. Ld. lerombolt emlékeink.
Az Európai Unió egykori alapítói Robert Schumann,
Konrad Adenauer és Alside de Gasperi hívő keresztény emberek voltak. Ők
keresztény, Európai Uniót akartak. Ennek a keresztény kulturális
közösségnek a segítségével szerették volna az európai népek
rivalizálását megszüntetni. Úgy gondolom, ha most élnének csodálkozva
tekintetének Brüsszel jelenlegi döntéshozóira.
Kötelességünk és feladatunk ma, hogy gondozzuk és
védjük a magyarságot, az európai keresztény örökséget, mert ezt fogják
rajtunk számon kérni, a jövő magyar nemzedékei.
Kívánok minden kedves emlékezőnek kellő hitet, akaratot és jövőbe tekintő bizakodást!
Isten áldja a magyar nemzet valamennyi tagját, határainkon innen és túl, a nemzeti összetartozás napján! |