A
Széchenyi tér a belvárost körülölelő térláncolat legnagyobb eleme.
Egyszerre gyűjtőpont és kiindulópont, városszerkezeti pozícióját
tekintve városi tér, használata alapján inkább zöldfelület, park. Az
évszázadok során folyamatosan alakult a társadalmi, természeti és
kulturális viszonyoknak megfelelően.
A tervezés során olyan
modern, urbánus felület kialakítását tűzte ki célul a tervező, amely
tradíciókon alapuló erős identitásával és arculatával a helyi
közösséget, gazdaságot, kultúrát szolgáló lakókörnyezet, és egyben
turisztikai vonzerővel is bíró városi látványosság lehet.
- A
Széchenyi térre, mint részben burkolt, utakkal átszőtt, teresedésekkel
tagolt, de mindenek előtt jelentős mértékben zöld felületre gondolunk,
amely átmenetet képez a köztér és a park között, vegyítve e két városi
minőség elemeit és előnyeit –mondta el az érdeklődők előtt Szabó Levente
tervező. - Fontosnak tartjuk, hogy a téren különböző minőségű
térrészek, súlypontok alakuljanak ki, melyek indukálják a differenciált
használatot, lehetőséget és helyet teremtenek a legkülönbözőbb
tevékenységek, aktivitások számára. Tervünkben a Széchenyi teret az
átszelő gyalogos közlekedési irányok határozzák meg és ezek alakítják ki
a tér belső geometriáját, használati rendszerét.
A tér a város
életében fontos közlekedési és turisztikai csomópont, melynek eredménye,
hogy ma leginkább közlekedési és parkolási dominanciájú. A középső
zöldfelületet minden oldalról közlekedésre, parkolásra szolgáló
területek határolják. A tervezés során a legfontosabb szándék a tér
legnagyobb mértékű mentesítése a gépjármű forgalom alól, és a parkoló
autók terhelésétől, úgy, hogy a belvárosba való beközlekedés,
árufeltöltés, tömegközlekedés, illetve a térre érkező forgalom
zavartalan át, illetve továbbhaladása a lehető legkevésbé sérüljön.