Mi is valljuk azt a Lackner-i eszmét: hogy a modern város
fejlődéséért cselekednünk nekünk kell. Ma Sopron látványos,
hasonlóképpen korszakos fejlődésének lehetünk tanúi, mi több: közös
összefogással megvalósítói. Ezért is emelkedhet a legrangosabb ünnepeink
közé Lackner Kristóf születésnapja - hangzott el az idei Lackner
ünnepségen.
Ünnepi beszédet Tóth Éva, az önkormányzat Gazdasági bizottságának
elnöke mondott. A Lackner-szobornál tartott ünnepségen Sopron város
vezetői, dr. Fodor Tamás polgármester és dr. Simon István
alpolgármester a város nevében elhelyezte a tisztelet babérkoszorúját
együtt a Lackner-iskola diákjaival.
Többen vagyunk ma itt olyanok, akik 5 évvel ezelőtt tanúi lehettünk
annak, hogy a város felújítatta Lackner Kristóf szobrát és környezetét,
és ennek alkalmából először szervezett itt ünnepséget.
Azóta évente összejövünk Lackner Kristóf születésnapján
babérkoszorúkkal és pálmaággal - a fiatalokkal közösen – és
mindazokkal, akik a város fejlődéséért tenni tudnak és akarnak: így
vagyunk ma itt együtt a városszépítőkkel, a gazdasági élet jeles
szereplőivel, civil szervezetek, intézmények vezetőivel, a kultúra és a
szellemi élet jeles képviselőivel, és a lokálpatrióta soproniakkal.
Aztán az évek során tanúi lehettünk annak itt, hogy ahogy a nemes
kezdeményezésből hagyomány lett, ma pedig már a hagyományból Sopronnak
egy újabb, rangos ünnepe van születőben.
Mára már november 19-dike egy olyan ünnep, amely nemcsak Sopron
egyik legnagyszerűbb szülöttjének születésnapja, annál több:
kiterjesztve időben a város sorsát évszázadokra meghatározó Lackner-i
életmű ünnepe, de ennél is több: a korszakalkotó városépítés ünnepe.
A korszakalkotó mindenkori modern városfejlesztés ünnepe lehetne ez a
nap, azé a nagy közösségi alkotásé, amely kiteljesíteti és
kibontakoztatja a hely minden adottságát, kulturális, szellemi,
tudományos, gazdasági, és minden területet felölelően,
városfejlesztésben a jövőt építő szándékkal a város polgárai, a
városlakók javára.
Igen, ma 2015-ben, november 19-ét, Lackner Kristóf születésnapját a fejlődő modern város ünnepeként is meghatározhatjuk.
Lackner Kristóf nagyságát igazolja, hogy a születése után több mint
400 évvel, a teljesen megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok
között is helytállóak elvei. Azért, mert Lackner Kristóf nem csak tudós
polihisztor, művész, grafikus, irodalmár, kézműves, ötvösmester, kiváló
szőlősgazda és jó politikus volt, hanem a maga korában az egyik
legmodernebb gondolkodású vezető, európai műveltségű, tudású és
formátumú egyéniség.
Lackner született tehetsége, megszerzett tudása, rátermettsége és a
szilárd akarata mögötti minden sikernek az alapja a haza- és
város-szeretete. Minden tettét városközpontúság jellemezte.
A Sopron dicsérete címmel, 1612-ben írt beszéde a város- és
hazaszeretet törvényének kinyilatkoztatása. A korszerű fejlődés és
fejlesztés szükségességének kinyilatkoztatása. Ebben kifejti: A
szülőváros, a szülőföld a legfontosabb, annak fejlődése egyszerre
jelenti a haza üdvét és az egyén fejlődésének sikerét.
A „Sopron dicsérete”: a lokálpatrióta gondolkodás nagy művez, amiben
4 évszázaddal ezelőtt már megfogalmazza: a legfőbb értékeknek a
városszeretethez kapcsolódóan a hűséget és a szabadságot tartja. Korát
megelőzően, a 17 század elejének legmodernebb egyénisége volt, ezért
tudott 13 évi, négy ízben megválasztott polgármestersége alatt korszakos
fejlesztéseket végrehajtani!
Isten hitében szilárd, humanista és modern volt egyszerre.
Tornyom és erősségem az Isten- vallotta , de humanistaként azt is,
hogy a város fejlődéséért cselekednünk nekünk kell. Nekünk kell
cselekednünk, hogy megvédjük városunkat a háborúktól és a bűnözéstől.
Különleges hatalmunk és erőnk: a döntésünk szabadsága. Ezért miénk a
felelősség azért, hogy milyen világban élünk.
Modern volt, egy 400 évvel ezelőtti korban. A modernség akkor is azt
jelentette, amit most: a kor kérdéseire azonnali és jó válaszadás
képességét, a korszerű felismerését és alkalmazását, a hosszútávú
célokban tisztánlátást, a jövő-formálás képességét. Mindezek birtokában
volt, ezért modern volt gondolkodásában és cselekedeteiben, és ezért
vált modern városfejlesztővé:
Munkája nyomán Sopron a 17. század hajnalára érkezve – a
legmodernebb városok közé számított: rangban,városi
privilégiumrendszerében, gazdasági kapcsolataiban, megszilárdult
intézményrendszerében, kulturális kisugárzásában egyaránt. Az akkori
legkorszerűbb információs forrásokat és fórumokat tudatos alkalmazta és
működtette. Így egy megfelelően képzett, magas szinten iskolázott, –
nemcsak a helybéli ügyekben jártas, hanem a nemzetközi történésekről is
mindenkor napra készen informált városi polgárság – nevelődhetett ki. A
város pozícióinak megerősítése mellett a gazdasági megerősödés is
látványos volt.
Új, erősebb pénzt hoztak be a városba, a
krónikákból tudjuk, hogy: a bornak, gabonának, húsnak, tojásnak és
minden más élelmiszernek, de a használati cikkeknek is az ára
látványosan emelkedett. Nőtt a kereskedelem forgalma. Lackner művelés
alá vette a földeket, helyreállította az épületeket és egyben a falakat
is, kőfallal, vizesárokkal vette körbe a várost, megerősítette a
bástyákat és új bástyatornyot is emelt. Fellendül Sopronban az
építkezési kedv, polgárházak, festői udvarú barokk paloták nőttek ki a
földből. A város kapcsolatait regionális szinten megszilárdultak.
Politikusként és diplomataként bravúrosan képviselte városa érdekeit az
országos politikában. Ez a fejlődés a város belső intézményeinek szilárd
működését is jelentette.
Lackner maga is leírja: a város közigazgatása jó, falai erősek,
lakossága számban növekedett, a városban virágoztak a tudományok, szabad
a vallásgyakorlat, választott szenátus keresi a közösség és az egyén
fejlődésének útját. Segítetik a rászorulókat, a tanulni vágyó
tehetségeseket. Különböző societasok egyesületek működnek, akik között a
legkülönb a Soproni Tudós Társaság. A gazdálkodás kitűnő, a soproni bor
minőségileg megáll az olasz borok mellett. A város kiválóságát
igazolják királyi kiváltságlevelei, a tárnokszéki jog.
Aki Sopronban látja meg a napvilágot – mondja Lackner büszkén – az szabadságra született.
Lackner Kristóf modern volt elveiben, modern volt a város
fejlesztésében és abban is, ahogyan következetesen azt képviselte, hogy a
gazdasági fellendülés és a szellemi fejlődés, a műveltség
összetartozik. Mi is valljuk azt a Lackner-i eszmét: hogy a modern
város fejlődéséért cselekednünk nekünk kell. A mai Sopront elindítottuk
a fejlődő modern város útján. Ma Sopron látványos, hasonlóképpen
korszakos fejlődésének lehetünk tanúi, mi több: közös összefogással
megvalósítói. Ezért is emelkedhet a legrangosabb ünnepeink közé Lackner
Kristóf születésnapja.
Igen, a Lackner-i időkhöz hasonlóan ma is történelmi és korszakos léptékű a fejlődés. De a mi korszakunk a 3. évezred!
Nekünk a mi időnk ma modern eszközeit kell használnunk, amelyek
képesek a mi jelenünk kérdéseire azonnali jó választ adni, felismerni és
alkalmazni, azt, ami korszerű, tisztánlátást a hosszútávok célok
meghatározásában, a jövőformálás képességét. A modernség ugyanazt
jelenti most is, csak a körülményeink és az eszközeink változtak.
Ma egy folyamatosan erősödő Magyarország polgárai vagyunk, egy önbecsülésében erősödö magyar nemzet tagjai. Országosan
az új, közigazgatási rendszer, az önkormányzatiság, az átalakított
rendszerek, az új gazdaságpolitika környezetében, innen, Lackner Kristóf
valamikori külvárosi kertjéből ha a mai Sopron irányába tekintünk:
egy megújuló, szépülő, minden területen fejlődő várost látunk. A
felújított Fő teret, a megújult Tűztornyot, megújuló közösségi helyeket,
a felújított Várkerületet, távolabb a korszerű Gyógyközpontot, a
Kurucdombot, a vasutat.
És világosan látjuk a történelmi
lehetőségeket, amelyeket kötelességünk beteljesíteni Sopron javára: a
gyorsforgalmi utat, a további tervezett térségbeli nagyvolumenű
fejlesztéseket, a jövőt: a Modern Városok Programjának minden korszakos
lehetőségét, amellyel mi magunk is megírhatjuk a mai és eljövendő
Sopron dicséretét.
Ebben a munkában mindannyiunknak dolga van: a diákságnak, a
fiatalságnak, a gazdaság szereplőinek, a kultúra és a szellem
embereinek, a pedagógusoknak, a kétkezi munkát végzőknek, az egyháznak
és a civileknek, a városszépítőknek, hazaszeretetből,
Sopron-szeretetből. Kívánom, hogy minden közös eredményünk szolgálja a gyarapodást, és erősítse minden soproni városszeretetét! |