A soproni evangélikus temetőben örök nyugalomra helyezték dr. Gimesi Szabolcsot, Sopron 1994 és 2002 közötti időszak polgármesterét, akit utolsó földi útjára a családtagok,
tisztelők, ismerősök, Sopron közéleti szereplőivel együtt dr. Fodor
Tamás, Sopron polgármestere, Firtl Mátyás, Sopron és környéke
országgyűlési képviselője és a képviselőtestület több tagja is elkísért.
Sopron város vezetője az evangélikus templomban tartott
gyászszertartáson Sopron város nevében mondott búcsúbeszédet.
Dr. Fodor Tamás végtisztességet tevő, búcsúbeszéde:
Mélyen tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt emlékezők, végtisztességet tevő Gyülekezet!
Nehéz búcsúzni attól, aki tegnap még tevékenyen, teli erővel, hittel
itt volt közöttünk. Egy Veszprém megyei kis településről indult az az
út, még 1944 december 14-én, mely néhány évvel később Sopronba
kanyarodott – igaz, Dr. Gimesi Szabolcs anyai ágon mindig is tősgyökeres
soproninak számított.
Az egykori adventi télből induló út, 2015 októberének búcsúzó
lombjai alatt érkezett utolsó állomásához, hogy a Leghűségesebb Város
evangélikus temetőjében, szerettei és tisztelői kíséretében találja meg
végső nyugalmát.
A családhoz, a városhoz és egyházához való cselekvő hűség és aggódás,
mindvégig útitársa volt. Dr. Gimesi Szabolcs igazi közéleti emberként
élte meg az evangélium szép üzenetét, melyhez az alapokat családjából
hozta magával. Vezetőként is legfontosabb erőforrását hitéből és övéinek
szeretetéből merítette.
A rendszerváltás utáni második szabad helyhatósági választásokon nem
pártpolitikusként, hanem a Szövetség Sopronért Egyesület tagjaként
nyerte el Sopron Megyei Jogú Város polgármesteri címét. 1994-től 2002-ig
– két cikluson át – volt a város elsőszámú vezetője.
Munkásságát végigkísérte a jó értelemben vett civilség. Igyekezett a város érdekeit mindenben szem előtt tartani.
A 2000-ben megjelent soproni Aranykönyvben, így vallott városvezetői feladatáról:
„Mit tehetünk mi, kései utódok, akik abban a városban élnek, amelyik
mindkét eddigi ezredfordulót megérte, és hagyott nyomott mind az
európai, mind a magyar történelemben? Őriznünk kell a keresztény
szellemiséget, a magyar múltat és a kultúrát. A jelen nem történelmi
nagy tetteket vár ma tőlünk, hanem azt, hogy az ezredfordulón és a
jubileum alkalmából visszatekintsünk és bemutassuk, hogy meddig
jutottunk, hol állunk, annak érdekében, hogy bebizonyítsuk utódainknak; a
múlt ismeretében és megbecsülésén épül a jelen és alapszik a jövő.”
Ars poeticának is felfogható mondatait azóta is minden felelősen
gondolkodó városvezető a magáénak érezheti.
A második városvezetői ciklusát befejezve nem fordított hátat a
közéletnek. „Civilként” is, számos alapítványban, egyesületben,
társadalmi szervezetben és egyházi beosztásban kamatoztatta tudását,
szakértelmét és emberségét. Mindig a köz, mindig Sopron érdekében
dolgozott. Utolsó nagy munkája egyházmegyei felügyelői tisztségében a
soproni városi bíróság régi épületének visszaszármaztatásához, és
felújításához kapcsolódott.
Tisztelt Polgármester Úr, kedves Szabolcs!
A város mai sikereiben a Te munkásságod és erőfeszítéseid is benne vannak.
Kitörölhetetlenül ott vagy Sopron krónikájában, ahol a
legnagyobbakkal együtt jegyzik a neved. A leghűségesebb város nem
felejti el azokat, akik életüket az ő szolgálatába állították.
A búcsú nehéz pillanatában kívánom Neked a révbeérkezés boldogító örömét, és a végső reményed beteljesülését!
Gyászoló szeretteid számára pedig kérjük a Jóisten lelki békességét és a hit megtartó erejét!
Emlékedet kegyelettel megőrizzük!
Isten veled! |