Az 1946-os esztendő Sopron történetének legkegyetlenebb és
legválságosabb éve volt, amikor mintegy 7000 német ajkú honfitársunkat
telepítettek ki otthonából. A kitelepítési emlékműnél emlékeztek ma a
soproniak a hazai és soproni németség által elszenvedett legtragikusabb
és legembertelenebb eseményre.
Krisch Magdolna a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Sopron és
környéke Német Kultúrklub Egyesület elnöke köszöntőjében hangsúlyozta:
Sopron németsége máig megőrizte identitását, képes az évszázados
örökségét megőrizni, és továbbadni.
Az identitás – az anyanyelv, a kultúra – megőrzéséhez az iskola teremti
meg a biztos alapot, ezért is nagy öröme a helyi és környékbeli
németeknek, hogy szeptember 1-jétől saját iskolájuk lesz Sopronban.
Krisch
Magdolna a soproni németség nevében megköszönte Sopron Önkormányzatának
és dr. Fodor Tamás polgármesternek, hogy a soproni németek a
Rejpál-házban otthonra leltek, ahol az anyanyelvüket, a kultúrájukat,
hagyományaikat, tárgyaikat őrizhetik, bemutathatják és
továbbörökíthetik.
Dr. Fodor Tamás, Sopron város polgármestere történelmi visszatekintéssel
kezdte beszédét, amelben emlékeztetett arra, hogy a második világháború
végével a nagyhatalmak hogyan engedtek a Szovjetunió „áttelepítési”
követeléseinek. Magyarországon a kisgazdák és a szociáldemokraták
elvetették a kollektív felelősség elvét, azonban a kommunisták és a
parasztpártik a hazai németséget kivétel nélkül ki akarták telepíteni.
Sopronban a Kisgazdapárt vezetésével az evangélikus és a katolikus
egyház, a városi tanács támogatásával megpróbálkozott a kitelepítés
alóli mentesitési akcióval, aminek egyik fő szervezője Házi Jenő,
főlevéltáros volt, de Rajk László nem vette figyelembe a soproniak
kérését. A soproni németek kitelepítése a magyarországi németek
elűzésének ugyan csak az egyik állomása volt, de városunkat éppen úgy
fájdalmasan érintette, mert Sopron iparos kezek, kézművesek,
szőlősgazdák nélkül maradt.
- Ma azokra emlékezünk, akik az 1921. évi népszavazáson Magyarország
és Sopron mellett döntöttek német ajkúként, de magyar szívvel. Ez nem
csak a személyes emlékezés ideje, hanem figyelmeztetés is arra, hogy a
többségnek mindig kiemelten törődnie kell nemzetalkotó kisebbségeivel –
hangsúlyozta dr. Fodor Tamás.
Siegfried Dries, az Ödenburgen Verein Bad-Wimpfen elnöke a 69 évvel
ezelőtt történteket felidézve szólt azokról az emberetelen
körülményekről, amelyeket a kitelepítettek Németországban szorgalmukkal
győztek le, úgy, hogy a háború utáni, újjáépített Németországban részévé
vált a munkájuk. Mára a kitelepítettek harmadik generációja
integrálódott Németország életébe, része és alakítója a gazdasági
folyamatoknak.
Siegfried Dries a kitelepítettek nevében mondott köszönetet a Német
Nemzetiségi Önkormányzatnak, a Sopron és környéke Német Kultúrklubnak
és a Sopron város vezetésének, hogy a kapcsolatokat, az emléküket a mai
napig ápolják.
A megemlékezés a Rejpál-házban német szerzők dalaiból összeállított koncerttel folytatódott. |