1946-ban Sopron történetének egyik legválságosabb és legkegyetlenebb éve volt, amikor mintegy hétezer német ajkú polgártársunkat telepítettek ki.
A soproni németek kitelepítésre emlékeztek ma az evangélikus templomban, majd a templom melletti kitelepítési emlékműnél három táblát avattak fel.
Sopron egykori polgáraira emlékeztet az emlékmű, arra a legsötétebb tettre, amit el kellett szenvedniük, hogy kegyetlenül elűzték őket hazájukból, otthonaikból.
Krisch Magdolna a Sopron és környéke Német Kultúrklub elnöke beszédében elmondta, hogy a németek kitelepítése emlékművének avatását követően tapasztalta, hogy sokan vannak, akik nem tudják, hogy mi történt 1946-ban, hogy milyen eseménynek is állít emléket a márvány emlékmű, ezért három nyelven készítettek el magyarázó táblát, amelyet a mai évfordulón lepleztek le.
Krisch Magdolna hangsúlyozta az emlékezés fontosságát, amelyet a megelőző évtizedek alatt is kötelessége lett volna megtenni minden, a borzalmas eseményt ismerőnek. Át kellett volna adni az ismeretet, az emlékezést a gyermekeinknek, a fiataloknak, hogy tudják azt, hogy mit kellett elszenvedniük a nyelvükhöz hű honfitársainknak. Még élnek olyanok, akik ezen falak között soproniként éltek, és akiket aztán elűztek innen, akik ezeken az utcákon jártak; ezért is felelősségünk és kötelességünk az emlékezés és emlékeztetés.
Dr. Fodor Tamás polgármester rövid történelmi áttekintésben szólt arról, hogy a potsdami Cecilienhof kastélyban 1945. július 17-én, már folyamatban volt a keletporoszok, sziléziaiak és szudétanémetek kiűzése.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - kész tények előtt állva - engedtek a Szovjetunió követelésének német lakosság „áttelepítéséhez". Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke már 1945 tavaszán felszólította erre a magyar kormányt.
Mentési kísérletek kisgazdapárt vezetésével az evangélikus és katolikus egyház, valamint a városi tanács kezdeményezte - mondta Sopron polgármestere, aki hangsúlyozta azt is, hogy voltak soproniak, akik a kitelepítés ellen dolgoztak, akik között ott volt Házi Jenő soproni fő levéltáros.
- Emlékezni kell - hangsúlyozta dr. Fodor Tamás is, aki kifejtette: a 20. századi magyar történelem tele van borzalmakkal, amelyek között a soproni németek tragédiája az egész ország németségének tragédiája is egyben. Sopron polgármestere utalt a kitelepítést követő időszakot illetően Burgenland híd-szerepére és köszönetet mondott azoknak, akik Németországban a kitelepítetteket befogadták. A táblaavatással kapcsolatban hangsúlyozta: fontos, hogy az ifjúság, a fiatal generációk megismerjék a történelem minden fontos mozzanatát.
Szörnyű napokat éltel át Sopron német ajkú polgárai, amire mindig emlékezni kell - mondta Erwin Schranz, burgenlandi parlament volt elnöke, aki fontosnak tartotta, hogy a jövőbe is tekintsen a megemlékezés kapcsán. Egy olyan korra emlékezünk, amikor az ideológia uralta az emberi jogokat - mondta Erwin Schranz. A történelmet ki kell beszélni, hogy feldolgozhassuk - fejtette ki az osztrák politikus, aki emlékeztetett az 1945-ös és 1956-os évek történelmi eseményeire, amelyek az 1989-es, a határok lebomlásához vezettek. Arra is figyelmeztetett, hogy a jelenben élőknek kötelessége azért tenni, hogy a közös Európában a nemzeti kisebbségek megmaradjanak.
A magyar történelemből Szent István Imre herceghez írt Intelmeire utalva szólt arról, hogy az egynyelvű nép gyenge, mint ahogyan szintén Szent Istvántól kapott örökség az, hogy az idegeneket be kell fogadni és velük együtt építeni a közös hazát. Erwin Schranz, aki a közös jövőre nézve kívánta Isten áldását a magyarokra, németekre, osztrákokra, a közös Európa népeire.
A a „Soproni Németek Kitelepítése 1946" megemlékezési ünnepségét a Sopron és környéke Német Kultúrklub és a soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezte.
|