Képesek vagyunk megtartani és fenntartani ezt az országot! Hogy
éltessük hagyományait és múltunk ismeretéből építsünk jövőt!
Megteremtsük a jövőt gyermekeinknek és unokáinknak! - hangzott el a
soproni ünnepségen, amelyen több százan ünnepelték együtt a fiatalság
ünnepét március 15-én. Ünnepi műsorral, koszorúzással emlékeztek a márciusi ifjak nagyszerű tettére az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján Sopronban. A városi ünnepség zenés ébresztővel kezdődött a Juventus Koncert Fúvószenekar és Sopron Város Fúvószenekarának közreműködésével. A szabadságharc hőseinek emlékére tartott ünnepi műsor előtt dr. Józan Tibor, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke mondta el gondolatait. - Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzetté válás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el a sikeres ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek ekkora hadserege addig nem járt külföldön - mondta dr. Józan Tibor. - Petőfi és a márciusi ifjak, 1848 és a 12 pont napjainkban is fontos dolog. Nem csak egy szobor, amit időnként illendőségből előveszünk a vitrinből és leporolunk, hanem bizony múltba zárt világ. Olyan világ, amelyre ha figyelünk, sokat, nagyon sokat adhat hozzá az életünkhöz. Azok a fiatalok, akiket ma ünnepelünk, éppen olyan fiatalok voltak, mint a mi fiataljaink. Előttük állt az élet, tele voltak tervvel és tenni akarással. Minden nemzedék, amely felnő és helyet kér magának a nap alatt, némileg elégedetlen az előtte járóval. Amikor fiatal voltam, az egyik együttes így énekelt: „Ha én zászló volnék, Sohasem lobognék..." Amikor ezt a bizonyos nótát énekelgettük, nekünk is hiányzott sok minden. Éppúgy, mint Petőfiéknek. Hiányzott mindenekelőtt a szabadság. Az, hogy akkor és oda utazhassunk, ahová és amikor csak akarunk. Az, hogy szabadon beszélhessünk az utcán, hogy azt írhassuk le, amit csak akarunk. Sorolhatnám szinte ugyanazt a tizenkét pontot, amit a márciusi ifjak annak idején összeállítottak. 1848-at egész Európában ez a hiány robbantotta ki, hogy a forradalom szele végig-söpörjön Párizstól, Rómától Bécsen át Pest-Budáig. A 12 pont teljesült - igaz, csak rövid időre. Aztán jött a Bach-korszak, amikor csak otthonaink falai között „nem engedtünk a 48-ból"! A régi soproni sajtó bizonyítja, hogy mennyire nehéz volt még az emlékezés is. Ha úgy tetszik, zárt körök magánügye volt, hiszen az ünnepi lázzal utcára menni felségsértést és fővesztést jelentett. Nem véletlen, hogy a Megyeháza márványtáblája az 1848/49-es sopronvármegyei hősök emlékére csak 1870-ben került mai helyére, pedig a vármegye 1862-ben határozta el felállítását. A korabeli lapok tudósítása szerint Sopronban 1880-ban csak zárt körben ünnepelhették a forradalom és szabadságharc évfordulóját. 1889-ben csendesen, de már nyilvánosan a teológiai ifjúság vezetésével ünnepelt Sopron . „Általa a nemzeti eszme terjedését reméljük" - írta a soproni sajtó 1889. március 16-án. „Március 15 az ifjúság ünnepe! Azé az ifjúságé, amely most összegyűlt, hogy tanúbizonyságot tegyen az örök idealizmusba vetett hite mellett (...), tetteket vár és ő maga is tenni akar!" (Soproni Hírlap, 1940. március 15.) 1989. március 15.: „ A karcsú Petőfi-szobor körül ötezernyi ünneplő élvezte az új tavaszi szelek szárnyán érkezett hangulatot. Vagy talán inkább azt, amit a kokárdás, zászlós és transzparensektől ékes-súlyos várakozók valósággal beleszuggerálni akartak a mostani, a hosszú évtizedek óta végre először igazi, szabadnak hihető március 15-ébe (...), amilyenre 1950 óta nemigen lehetett alkalom Magyarországon..." (Soproni Hírlap, 1989. március 17.) Ma sokkal több látszik beteljesültnek a 12 pontból, mint 20 esztendővel korábban, bár nyugodtan állíthatjuk, hogy van még mit csiszolni egyes pontokon - ha nem is abban az értelemben, ahogy akkor Petőfiék gondolták. Ám a 12 pont által felvetett problémák mindegyike a mai napig fontos, s úgy gondolom, amíg világ a világ, fontos lesz. Amerikából származik a gondolat, hogy a jogállamiság nem olyan, mint az egyiptomi piramisok, melyeket alkotóik az örökkévalóságnak építettek. A jogállam olyan épület, amelyet naponta javítgatni, gondozni kell. Ez a csiszolgatás mindannyiunk dolga! Mind-annyiunk dolga, hogy véleményt mondjunk. Hogy kiharcoljuk azt, amire nekünk, a nemzetnek szüksége van. Hogy megőrizzük népünket, megőrizzük mindazt amit eleink létrehoztak. Hogy ne engedjük kisemmizni hazánkat, hogy bebizonyítsuk: képesek vagyunk megtartani és fenntartani ezt az országot! Hogy éltessük hagyományait és múltunk ismeretéből építsünk jövőt! Megteremtsük a jövőt gyermekeinknek és unokáinknak! S ezért ez az ünnep mindannyiunké, de elsősorban a Fiataloké. Ez az ünnep, amely a szabadság, az egész nemzet szabadságának a napja. Amíg lesznek olyan fiatalemberek nemzetünkben, mint Petőfi, Jókai, Vasvári és a többiek, akik szenvedélyesen keresik az igazságot, nem nyugszanak bele az igazságtalanságba, sarkosan, olykor bántóan is kimondják az igazságot, addig nem kell félnünk a jövőtől. Ehhez pedig hozzátartozik még valami, amit Pilinszky János egyik írásában, a „Levél Petőfi Sándornak" címűben így fogalmazott meg: „Egy dolog van azonban, amit Náladnál tisztábban senki sem képvisel. És ez az igazmondás. Itt mindig Hozzád fordulok. Add, hogy veszélyeztetett alkatom és korunk labirintusában vergődve mindig vágyakozzam az egyenes útra, a Szép Szóra, egyszóval - az igazságra." Gondoljunk csak bele: micsoda aktuális gondolatok ezek ma is! Tudnunk kell tehát, hogy az igazság örök. Az igazság és a szabadság nem nézőpont kérdése. „ A történelem távlatában az évtizedek másodpercekké és az évszázadok évekké válnak. Egy nemzet, amely fenn akar maradni, nem szabad, hogy hetekben, hanem századokban kell hogy gondolkozzék." Gróf Teleki Pál, miniszterelnök szavai ezek. Közel félszáz évig éltetett bennünket e tudat, és a szabadságba, a valódi demokráciába vetett hit. A jövőben reménykedtünk. Most, a jelenben ezt a reménységet kell megőriznünk! - hangzott dr. Józan Tibor ünnepi beszéde. Az ünnepség keretében Sopron város vezetői - dr. Fodor Tamás polgármester, Abdai Géza és dr. Simon István alpolgármesterek - Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője, továbá helyi kulturális és oktatási intézmények vezetői, egyházak és civil szervezetek képviselői helyezték el a tisztelet virágait a Széchenyi szobornál.
sopron.hu
|