Nekünk, akik ma itt állunk, fontos feladatunk, hogy tisztán lássuk és láttassuk fájó közelmúltunkat. Tartozunk ezzel az itt nyugvó és 1919 júliusában mártírhalált halt Szántó Róbert főhadnagy és bajtársa Fennesz Rezső emlékének, tartozunk önmagunknak, s tartozunk a jövő nemzedékeinek is, hogy világosan álljon előttük egy diktatúra igazi arca, s hogy soha ne kelljen abban élniük- hangzott el a Kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján Sopronban.
Sopronban, a hagyományok szerint, Szántó Róbert és Fennesz Rezső az 1919-es vörösterror soproni áldozatainak sírjánál emlékeztek mindazokra az áldozatokra és mártírokra, akiket az embertelen politikai rezsim pusztított el, vagy nyomorított meg. Az akkor 21 éves Szántó Róbert főhadnagyot és Fennesz Rezsőt az 1919-es vörös terror utolsó áldozataiként, mindenféle tárgyalás és ítélet nélkül, önhatalmúan létrehozott rögtönítélő bíróság „megbízása" alapján végezték ki a Szent Mihány-temetőben.
Szántó Róbert egy tizenkét gyermekes hidegségi kántortanító második gyermekeként született. A kivégzést elrendelő Szamuely László (Tibor nyolc évvel fiatalabb öccse) és a mártírok egyaránt 21 évesek voltak. Az utóbbiak „bűne" az volt, hogy miután a Sopron környéki falvak lakói 1919. június 5-én Nagycenkről Sopronba indultak a Tanácsköztársaság megdöntésére, ők is segítették a hatezer lelket számláló vonulás irányítóját. A visszaemlékezések szerint Szamuely László tudott Kun Béla kivégzéseket megszüntető táviratáról, de így szólt: „Ezt a kettőt még elintézzük!" Szántó Róbert - aki a marosvásárhelyi katonai alreáliskola után a kismartoni és a mödlingi műszaki akadémiát is elvégezte, s az első világháború harcterein több kitüntetésben is részesült - féltérdre ereszkedve és halott társát karjaiban tartva tiltakozott, hogy szemét bekössék kivégzése előtt. Sőt, kigombolta még a zubbonyát is és ő maga adott tűzparancsot. A katolikus konvent díszsírhelyet adományozott azon a helyen, ahol a kivégzés történt, s a tragédia emlékére 1922-ben kétalakos szobrot állítottak a temetőben. Az emlékmű fő felirata: „Becsülettel a hazáért" volt.
Az emlékmű azonban tüske volt a '45 utáni városvezetés szemében Hivatali utasításra 1948 októberében mintegy húsz embert vezényeltek ki, akik csákánnyal szétverték és kőtörmelékként teherautóval elszállították a kétalakos szobrot. A helyi kőfaragók becsületére legyen mondva, ők nem vállalták a szobor megsemmisítését. A rendszerváltás óta a sírhelyen újból emléktábla jelzi, mi is történt akkor a kommunista diktatúra idején. A mai megemlékezésen beszédet mondott Vörös Ákos, a család képviseletében, majd Papp Ferenc alezredes a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal osztályvezetője.
A megemlékezésen a soproniak körében jelen volt dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, Firtl Mátyás, a város és környéke országgyűlési képviselője, Abdai Géza alpolgármester, több intézmény vezetője, képviselőtestületi tagok.
|