A Széchenyi-emlékév soproni eseményeinek lezárásaként emlékünnepséget rendezett az önkormányzat a Széchenyi-szobornál. Ünnepi szónokként Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnöke érkezett városunkba. Pokorni kiemelte: ismernünk kell a nemzet nagyjainak példáját.
Pokorni Zoltán a rendezvényt megelőzően elsőként Sopron polgármesterével, alpolgármestereivel, országgyűlési- és önkormányzati képviselőivel találkozott, majd válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire. A tájékoztatón elhangzott, hogy az előző kormány nyolc évének oktatásbeli rombolása után a parlament várhatóan ebben a tanévben új közoktatási törvényt fogad el. A pedagógusi életpályamodell megalkotásán túl a kormányzat szeretné, hogy az érintettek jövedelme elérje az értelmiségi átlagbért. Mindez azonban a hazai gazdaság lehetőségeitől is függ.
A Széchenyi téren a Liszt Ferenc Pedagógus Énekkarral közösen énekelték el az ünneplők a Himnuszt, ezt követően pedig dr. Fodor Tamás köszöntötte a soproniakat. Az ünnepség szónoka, Pokorni Zoltán úgy fogalmazott: „Széchenyi ifjúkora óta nem sok változott az alapvető dilemmán: le vagyunk maradva a centrumtól, és utol kellene érnünk azt". Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának fideszes elnöke hozzátette: a különbség annyi, hogy máshogy, más tekintetben vagyunk lemaradva, mint kétszáz éve. De ugyanúgy fennáll, hogy a gazdasági, politikai kereteket gyorsan meg lehet változtatni, míg azok alapjaiban, a mindennapi habitus formálásában sokkal lassabban lehet változást elérni. A végrehajtás egyik tanulságaként említette, hogy nem egyszerűen másolni kell a máshol bevált modelleket, hanem olyan megoldást kell találni, amely szervesen beépül a társadalomba.
Szólt arról is: Széchenyi István példája jól mutatja, hogy nincsen olyan rossz helyzet, amelyben ne volna érdemes célokat kitűzni, valamit javítani; példaként említette, hogy Széchenyi fellépett a Győrt és Sopront összekötő út állapotának javításáért is. Pokorni Zoltán emlékbeszédében megemlítette: az életben azt értjük meg, amihez valamiféle modellt, sémát rendelünk; ebben segíthetnek őseink, de a családi emlékek elhalványodnak, megkopnak. Ezért kell ismernünk a nemzet nagyjainak példáját, s éppen a reformkor, a szabadságharc időszaka az, amelynek dilemmái érthetőek a számunkra.
A beszédet követően a Petőfi Színház művészei -Bregyán Péter Jászai Mari-díjas, Kurkó József énekes- előadóművész és Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színművész - idézték meg Széchenyi Istvánt és korát. Az emlékünnepség koszorúzással zárult a Legnagyobb Magyar szobránál.
|