A
valétálók végül átmentek a Tűztorony kapuja alatt, és megálltak a Fő
téren, a városháza előtt, ahol menetük a végéhez érkezett. Itt Dr. Fodor
Tamás, Sopron polgármestere köszöntötte őket.
-
Megható pillanat ez mindannyiuknak, hiszen ezen a szép ünnepi estén,
mint végzős hallgatók itt, az ősi várostorony lábánál, a Hűségkapu előtt
búcsúznak városunktól és az Alma Matertől - kezdte így Dr. Fodor Tamás.
- Az idei esztendő különösen felemelő, hiszen éppen 100 éve történt,
hogy a Selmecbányáról menekülő egykori Magyar Királyi Bányászati és
Erdészeti Főiskola Sopronban talált új otthonra - fűzte hozzá a
polgármester, aki méltatta elődje, Sopronyi-Thurner Mihály és
Klebelsberg Kunó, Sopron egykori országgyűlési képviselőjének szerepét a
történelmi egyesülésben. - Az akkor ide költöző egyetemisták nem
tudhatták, hogy itt maradásukat fegyverrel kell majd megvédeniük. Az
akadémia hallgatói egy emberként küzdöttek azért, hogy Sopron magyar
maradhasson és ők végleges hazára lelhessenek. A sikert nem adták
ingyen, a fiatalok sokszor a legdrágábbal, az életükkel fizettek. Ezért
mondhatjuk, hogy Sopron a vérrel szerzett Alma Mater. A 20. század
viharaiban vívott közös küzdelmek, és együtt megélt dicsőséges események
révén Sopron és az egyetem elválaszthatatlanul összeforrtak - fűzte
hozzá a polgármester, aki így búcsúzott a valétálóktól: amikor kilépnek
az ősi várostorony alatt, ne feledjék, Sopron, a Leghűségesebb Város
mindig várja önöket. Szeressék, a távolból is! - emelte ki beszéde
végén.
Ezt követően a valétaelnökök mondtak búcsúzó gondolatokat. - Amikor
idejöttünk, olyanok voltunk, mint egy darab fatuskó, amely értékes lesz,
ha megmunkálják, például szépen kifaragják - kezdte így beszédét
Szegedi Márton Dezső, alias "Táncoló Talpak" faiparos valétaelnök. -
Utunk itt, az egyetemen nem volt hosszú, de hála a minket nem Neptun
kódként, hanem emberként kezelő professzorainknak és tanárainknak, a
közösségért küzdő hallgatótársainknak és természetesen a Selmeci
diákhagyományoknak nagyon sok mindent kaptunk, amiért örökre hálásak
leszünk - fűzte hozzá.
-
Az egyetem kapui most kinyíltak előttünk, de becsapódtak mögöttünk -
mondta Kovács Dávid, alias "Emlékek Elsőbbségben" közgazdász
valétaelnök. - De nem örökre! Hiszen a Soproni Egyetem falai, mint a
családi házé, örökké visszavárnak. Sopron is visszavár minket, a város,
aminek köszönhetjük, hogy most itt állhatunk. Hiszen rengeteg
Selmecbányáról ideérkezett diáknak, tanárnak adott menedéket, úgy, hogy
cseppet sem akarta elnyomni őket. Ezért is vagyunk hálásak ennek a
városnak, ezért is üzenjük: sohasem feledünk téged, Sopron! - zárta így
gondolatait.
Az ünnepség zárásaként hagyományosan elhelyezték az emlékezés koszorúit Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.