Selmecbánya emlékezete, a nemes hagyományok mindmáig élnek a világ első
bányászati akadémia utódintézményeiben. A Magyar Királyi Bányászati és
Erdészeti Főiskola Sopronba költözésének századik évfordulója kapcsán
szervezett megemlékezésen rengeteg öregdiák, és mostani hallgató idézte
fel közösen az ősi Alma Materrel kapcsolatos gondolatait a Liszt Ferenc
Kulturális Központban.
- Selmeci diák vagyok, e szerint élek, e szerint élek, és ez irányítja a
cselekedeteimet – hangsúlyozta Professzor Dr. Náhlik András, a Soproni
Egyetem rektora. - Bennem is élnek az elmúlt évszázadok évszázadok
történései. Képzetemben menekülök Selmecről, részt veszek, az ágfalvai
csatában, részvételre buzdítok a Sopron hovatartozásáért rendezett
népszavazáson. Elbúcsúzom a Miskolcra költöző bányász és
kohásztestvéreimtől, kiveszem részem az 1956-os forradalmi eseményekből,
átélek sok oktatási reformot, és amint lehet, társaimmal újraélesztem a
hatalom által betiltott selmeci hagyományokat. - Mondta a rektor, majd
hozzáfűzte: az öregdiákokban, és mostani egyetemi polgárokban mindezek
élnek, mint ahogy Selmecbánya is, annak minden szépségével, kínjával
együtt. - Visszatérünk egyszer, százszor! - hangsúlyozta.- 100 évvel
ezelőtt, a trianoni események miatt hagyta el a Magyar Királyi
Bányászati és Erdészeti Főiskola Selmecbányát, és Sopronba költözött –
kezdte így beszédét Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere. - A
történelmi eseményben akkori elődömnek, Dr. Thurner Mihálynak nagy
szerepe volt. Sopron egykori polgármestere tisztelettel gondolt a
selmeci hagyományokra, mivel azok szép emlékek láncolatát őrzik
generációkon át. Ezért arra kérte a helyieket, hogy támogassák az alma
materüket elhagyó egyetemi polgárokat – így az akadémia köre hamar
szívébe fogadta a várost. – Ez a kulturális és gazdasági kapcsolat,
amelyet a történelem viharai folyton erősebbre kovácsoltak, azóta is
virágzik a város és az egyetem között – mondta Dr. Fodor Tamás, majd
hozzáfűzte: biztos abban, hogy ez a jövőben is így lesz.- Köszönetet
mondani jöttem Miskolcról – mondta Dr. Czapp László a Miskolci Egyetem
rektorhelyettese. Ez az intézmény a Magyar Királyi Bányászati és
Erdészeti Főiskola jogutódja. – Az egész város nevében hálámat szeretném
kifejezni Sopron városának azért, hogy befogadták az egyetemet, majd a
II. világégés után, 1949-ben elengedték kettő ősi karukat, így Miskolcra
költözött a bánya- és kohómérnöki kar is – emelte ki. – Bár a karok
neve az aktuális piaci igények jegyében megváltozott az évek során, de
az ősi, nemes szellemiséget továbbra is ápoljuk – fűzte hozzá a
rektorhelyettes.
-
Egyike voltam azoknak a soproni egyetemistáknak, akik 1956-ban
rákényszerültek arra, hogy elhagyják az országot – mondta Komlósi
József, aki a forradalom után a kanadai vancouveri British Columbia
Egyetemen folytatta a tanulmányait. A selmeci hagyományokhoz mindmáig hű
öregdiák elhozta az ünnepségre sorstársai üzenetét, amely a
következőképpen hangzik: „Üdvözlet az Alma Maternak! Mi, a Soproni
Divízió, vagyis a legtávolabbi utódegyetem tagjai üdvözöljük az Alma
Materükre emlékező, és annak sohasem múló dicsőségét ünneplő közönséget!
Úgy érezzük, hogy a történelmi csapásoknál, és az elszakadás
fájdalmánál mindig erősebb a szívünkben hordott elkötelezettség, a
selmeci hagyományokhoz, és befogadó városunkhoz, Sopronhoz, amelyhez
töretlen hálánk köt! A megemlékezés erőt, és közös megértést ad.
Gondolatban mi is otthon leszünk ezen a történelmi évfordulón! Aláírták:
Gáczel Miklós, és a további 16 egykori hallgató.”
-
Arra kérem az egyetem balekjait, hogy legyenek arra büszkék, hogy itt
tanulhatnak – emelte ki az egykori hallgató. – Hogy miért is? Például
azért, mert Kanada legendás faipara azért fejlődhetett erre a szintre,
mert mi kivittük mindazt a tudást, amit itt szereztünk – hangsúlyozta
büszkén, majd hozzáfűzte: Sopron már fogalom Kanadában.
A
beszédeket énekkel kísért zenés műsor követte, amelyben a Miskolci
Egyetem Szimfonikus Zenekara, Nőikara és Vegyeskara is bemutatkozott. A
palettát színesítette Bende Attila és Orbán Júlia irodalmi csokra,
amelyben a Selmecbánya ihlette gondolatokkal méltatták az egykori Alma
Matert.A produkciók után mindenki fáklyát ragadt – a lángok borostyán
fénye hosszasan nyúlt a szalamander után. A menet a Soproni Egyetem
épületéhez vezetett, ahol az ünnepélyes kapunyitás után az érdeklődők
megnézhették egy grandiózus fényjátékot. A főépületre vetített
produkciót a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének hallgatói
szerkesztették. A Soproni Egyetem, és a Leghűségesebb Város
Önkormányzata által életre hívott programsorozat keretében egészen 2019.
áprilisának elejéig lesznek jubileumi rendezvények Sopronban és
Selmecbányán egyaránt. |