1944.
június 29-én csendőrkülönítmények egy gyárépületbe terelték a gettóból a
város zsidóságát, majd pár nap múlva a pályaudvarról Auschwitzba
szállították őket. A Sopronból 74 évvel ezelőtt deportált és meggyilkolt
közel kétezer férfira, nőre és gyerekre emlékeztek vasárnap a Soproni
Zsidó Temetőben.
A város nevében Dr.
Fodor Tamás emlékbeszédében kiemelte: az áldozatoknak nem volt más
bűnük, csak a származásuk. Bár magyarok voltak, de génjeikben zsidók és
ez a nyilas, diktatórikus, embertelen hatalom szemében megbocsáthatatlan
bűn volt. Olyannyira, hogy a származásuk miatt sárga csillaggal
megbélyegezetten, munkaszolgálatra, majd haláltáborokba hurcolták őket.
Pedig ők is olyan emberek voltak, mint mi: kereskedtek, tanítottak,
gyógyítottak, terveztek vagy éppen a művészeteknek hódoltak. Szerették
őket szomszédaik, rokonaik, iskolatársaik, kollégáik. A rossz mindig
rossz, az embertelenség, mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen
történelmi korban, és bármilyen színű lobogó alatt. Voltak azonban
olyanok, akik ezzel az embertelenséggel szembefordultak: voltak
embermentők, voltak családok, akik lelkiismeretük szavát követve
segítettek.
Dr. Fodor Tamás
hangsúlyozta: az egykor élő, a város részét képező zsidó közösség tagjai
Sopron leghűségesebb polgárai közé tartoztak, mely a soproni
népszavazás idején a magyar hazához valós hűséges ragaszkodásukban is
kifejeződött. A Leghűségesebb városnak ezért is kötelessége emlékezni
rájuk minden évben.