Katharina
Landgraf, a német parlament CDU-képviselője köszöntőjében kiemelt
barátsággal köszöntötte magyar barátait és a jelenlévőket és azokat,
akik aktív szerepet vállaltak azokban az eseményekben, melyek
hozzájárultak a két Németország újraegyesítéséhez.
Az 1989-ben, a
Páneurópai Piknik alatt történteket a régi Kelet-Németország lakói soha
nem felejtik el, hiszen életük egy jelentős fordulópontját jelentette,
amely utat nyitott számukra a szabadság felé.
Beszédében felidézte
az akkori különbségeket a két Németország között és ennek tükrében azt,
hogy a 89-es piknik eseményei akkor végre megszüntették a rájuk
erőltetett megosztottságot is, amely azonban csak a felszín volt, de
mégis jelen volt.
A sopronpusztai események és a vasfüggöny
leomlása volt az első mérföldkövet jelentő lépés ahhoz, hogy később a
"Berlini fal" is leomolhatott, amelyek összessége jelentette azt, hogy
egy új fordulóponthoz érkezett Európa történelme.
Egy
esemény nem az idő múlásával válik történelmivé, hanem a kiváltott
hatása által, a sorsfordító változásokat előidéző következményeiben.
A
történelmi esemény attól "történelmi", hogy megszabja a múlt jelenen át
vezető, jövő felé tartó, folyamatos mozgásának irányát. Ebből a
szemszögből az 1989-es Páneurópai Piknik és határáttörés: hiteles
történelmi esemény.
Olyan történelmi esemény, amelynek
előidézői: kortársaink, személyes ismerőseink; olyan, amelynek tanúi
lehettünk, olyan esemény, amelynek momentumai ismertek, dokumentáltak,
amelyről maguk a szervezők még kérdezhetők, és amelynek, történészek
általi feldolgozása is folyamatos.
Másrészről a Páneurópai Piknik
szervezőinek nagy érdeme, hogy a megemlékezéseket évről-évre
megszervezik, Sopron városának az, hogy azt támogatja és így biztosított
az élő emlékezeten túl, a tények pontos rögzítése.
A történelmi jellegből adódik, hogy egyetemes értékalapon nyugvó perspektívából közelíthető meg a Piknik jelentősége.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi
a határ közelségében és így annak változásait átélve, megküzdve éltük
át rendszerek, világrendek változásait, 1921-et és a vasfüggöny korát
is.
És ugyanúgy a múltban Európát a tatár, török, ellen
határainkkal védtük, amiként ma a modern népvándorlás korában is ezt
tesszük.
A határ jelöli otthonunkat, a teret, ahol a nemzet él és
alkot. Védelmet ad, egyben biztonságot és keretet életünknek, ezért a
határok változása mindig sorsfordító történelmi eseményeket jelez.
(mint: Trianon, Páneurópai Piknik).
A határaink védelméhez való
viszonyulásunk összefügg közösségi létünkkel, összetartozásunkkal,
önazonosságunkkal és megmaradásunkkal. (most is a határainkat védjük)
Ezért,
amikor sorsfordulók és határvonalak viszonyát említettem, azt azért is
tettem, mert az elmúlt héten vettem részt 1000 kilométerre Soprontól, az
Ojtozi-szorosban az Ojtozi csata 100 éves jubileumi emlékünnepségén,a
történelmi Magyarország legkeletibb határán, ott ahol a soproni 18-asok a
magyar határt védték ádáz küzdelemben.
Felemelő volt, az,
hogy a történelmi Magyarország valamikori határán, a csata után 100
évvel mi magyarok a történelmi Magyarország legtávolabbi pontjairól újra
egybegyűlhettünk közösen emlékezni – nem valaki ellenében, de
önbecsülésünkre – , ahol tisztelettel és megbecsüléssel tartják számon
100 év múltán is a hős soproniakat.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Magyar határaink sorsa: nemzetünk sorsa.
Keleti
határaink és itt a mi, nyugati, a szabadságba áttört határunk sorsa
mind azt üzenik: nincs olyan ellenség, világrend, rendszer, diktátum,
külső erő, vagy szándék, és nincs olyan távolság – sem térben, sem
időben – amely erősebb lenne a hazaszeretetnél, a szabadságvágynál.
Legyen
az német, vagy magyar: szabadságvágy egy van! Mert 1989-ben a Pikniket a
magyarok megszervezték, de a határt a németek törték át!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megmaradásunkat,
értékeink védelmét, a magyarság megújuló életerejét mindig is a
Gondviselőbe vetett bizalma, a Szent István-i örökség beteljesítésébe
vetett hite adta. Ennek az örökségnek megtestesítője az a Szent László,
akinek emlékévében vagyunk, és akit éppen a történelmi Magyarország
peremvidékein különlegesen is mint a hazát védő, segítő szentet
tiszteltek. Ez a tisztelet ma is élő az egész Kárpát-medencében.
Amikor
a Páneurópai Piknik „európaiságunk” közös szellemi, kulturális és
hitbeli alapjaira is utalva nyitott határt a nyugati világ felé, akkor
ezt ugyanezzel a szilárd magyar értékrenddel, tette, amelyet
akkor európainak is joggal hitt.
A lovagkirály nagyon is mai
„európai” módon küzdött azért, hogy békességben, egymás elfogadása
mellett úgy építkezzünk, hogy szűkebb és tágabb otthonunkban,
- hazánkban és Európában - gyarapodó, összetartozó közösséget hozzunk
létre a nemzetiségek, nemzetek között.
László király célja az
volt, hogy minden itt élő, az értékeinket értékként tisztelő,
törvényeinket törvényként elfogadó számára egy biztonságos, szeretett
hazát építsen, amit mindenki otthonának tekinthet még akkor is, ha
különböző nyelvet beszél.
Az országnak, amit László a Szent
István-i alapokon épített, a zsidó-keresztény kultúrába
alapozott, keresztény hitbeli meggyőződés volt az alkotmánya, ereje az
életigenlő, sikeres életformát megteremtő cselekvés.
Ha azt akarjuk, hogy Magyarország magyar maradjon és Európa megmaradjon, akkor ma is ezt kell alapul vennünk.
Vissza
kell térnünk ahhoz, amit az európai integráció letéteményesei között De
Gasperi, Adenauer, Schuman képviselt, akik maguk is úgy vélték, hogy
Európa és a keresztény kultúra elválaszthatatlanok egymástól.
„A
demokrácia a kereszténységnek köszönheti lété (…) Egy keresztényellenes
demokrácia (...) vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”
Amint Robert Schuman fogalmaz: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma,
amikor érezhetően történelmi idők járnak, Magyarország számára a
keresztény értékek alkotmányos alapok és az egyetlen lehetséges megtartó
szellemi kapcsolatot jelentik Európával. Ezt a kapcsolatot kereste a
Páneurópai Piknik 1989. évi eseménye, és megtalálta nem csak a magyarok,
de a németek és Európa számára is.
Ezért ez a tett abban is
„történelmi”, hogy minden nehézségen felülemelkedő módon teszi
elszakíthatatlanná és erőssé mindenkorra a magyar-német barátságot és
kapcsolatot.
Meggyőződésem, hogy van közös jövőnk, beteljesítendő
küldetésünk az igaz értékek közös Európájában. Mi, magyarok ennek
teljesítéséhez hitünket és minden erőnket hozzáadjuk.
Ennek az
Európának a megmaradásában, az igaz forrásból való megerősödésében bízva
kívánok elkövetkező szép ünnepet, ezért a németországi választásokon
pedig sok sikert Katharina Landgraf asszonynak és Frank Spengler úrnak!
Köszönöm, hogy itt lehettem és gondolataimat elmondhattam.
A megemlékezés
gondolatai után a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar adott ünnepi
koncertet a Barlangszínházban a Páneurópai Piknik 28-ik évfordulóján,
ahol Kodály, Bartók, Mascagni és Ravel művei csendültek fel.