Az elkészült síremlék Szokolay Sándor kisugárzását, mosolygós tekintetét juttatja eszünkbe. Nem pusztán magának a zeneszerzőnek állít emléket, hanem az ő szellemiségének, hitvallásának is- hangzott el az evangélikus temetőben, ahol felavatták Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző síremlékét.

Szokolay Sándor két évvel ezelőtt hunyt el. A soproni családi sírhelyet azóta sokan felkeresték, olyanok is, akik a zeneszerzőt személyesen nem ismerték, de életművét tisztelték.

A család ezért is kezdeményezte egy különálló síremlék állítását, a megvalósítás egy nagy összefogás eredménye - mondta el az MTI-nek Szokolay Orsolya, a zeneszerző lánya. Hozzátette: az Örökség- és Prima-díjas képzőművész, V. Majzik Mária, aki honorárium nélkül vállalta a síremlék elkészítését, saját stílusában alkotta meg Szokolay Sándor világát, a rá jellemző szív- és keresztmotívum felhasználásával.

Az agyagból megformált domborművet süttői kőbe faragták. Az elkészült alkotás, amelynek súlya mintegy 500 kilogramm, egy életfát ábrázol, közepén egy háromszög szimbolizálja a keresztény ember útját a földi létből az örökkévalóságba. A fának 400 levele van, amely a zeneszerző termékeny munkásságára, 400 művére utal.

Jókai Anna „az irodalom tiszteletét hozta el” az eseményre. "Ennek az embernek szerintem még az álma is muzsika volt" - mondta a kétszeres Kossuth-díjas író- és költőnő soproni beszédében.
A síremlék avatásán szólt arról is, hogy Szokolay Sándorral hasonlóképpen gondolkodtak a művészetről: hogy a világ több mint matéria és az ember dolga több annál, minthogy önmagát megvalósítsa.

Önmagát folyamatosan megújító, elpusztíthatatlan optimizmusú, alkotó vággyal teli embernek ismerte meg Szokolay Sándort, olyannak, aki tudta, hogy a művészethez tartás kell. Sopronban meditatív életet élni jött Szokolay Sándor, de úgy, hogy minden cselekedete mögött meg lehet találni annak spirituális okát, amiért a világon vagyunk.

Jókai Anna kifejtette: szerint háromféle művész létezik: a tagadó, a kereső művész, és az, aki megtalálja az életet rendező hatalmas erőt, aki közvetíti Isten szándékát, aki közelebb hozza az egyet a földhöz. Szokolay Sándor ez utóbbi volt, olyan gyökerekkel, amelyek nyugalmat és szívósságot adnak, olyan halállal, amelyből élet születik.

Devich János, a Zeneakadémia rektori tanácsadója szerint Szokolay Sándor zseni volt, aki a békés-tarhosi zenei alapismereteket és a zeneakadémiai évek alatt kimunkált tudását Magyarországon és a nagyvilág jeles hangversenytermeiben és opera színpadjain kamatoztatta. Mindent tudott, mert mindenre kíváncsi volt - emelte ki Sopronban a professzor emeritus.

,,Életem legnagyobb öröme, hogy magyarnak születtem, Sopront pedig a szívem mélyéig szeretem.” - idézte emlékező beszédében dr. Fodor Tamás polgármester Szokolay Sándort, aki nemcsak zeneszerzőként, hanem igaz lokálpatrióta soproniként, két évtizeden keresztül élt és alkotott a városban.

Szokolay Sándor sját bevallása szerint: Az alkotói nyugalom, életkiteljesítő időszakot adott számára és új otthonra lelt Sopronban.  Vitalitása, életkedve és –szeretete, erkölcsi példamutatása egészen páratlan volt. Mind közéleti, mind művészeti tevékenységével, gazdagította és építette a helyi közösséget, amely mérhetetlenül sokat nyert személyével. Az értelmiségnek azon részéhez tartozott, aki minden időben meg tudta tartani hitét és személyes életével az ifjabb generációknak példaképül szolgált - fogalmazott Sopron polgármestere.

Szokolay Sándor együtt élt, együtt lélegzett a várossal. Közösséget kedvelő, a helyi közéletben aktív szerepet vállaló személyiség volt, aki mindvégig kitartott polgári értékrendje mellett. Jó tanácsai, intelmei, humorba ágyazott iránymutatásai, nagy hatással voltak az őt körülvevő emberekre. Mindig volt egy jó szava a soproniakhoz, és ettől tartozott ő igazán közénk.

Kivételes személyiség volt, egyike a legnagyobb soproniaknak. Sopron városa mindig is büszke lesz Szokolay Sándorra. Arra, hogy két évtizeden keresztül, nagy magyar zeneszerzőként városunk polgára, majd díszpolgára lett.

Szokolay Sándor 1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágotán. Zenei tanulmányait a Kodály-módszert az elsők között megvalósító békés-tarhosi énekiskolában kezdte, itt is érettségizett. 1950-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. Már akkor eredményesen szerepelt nemzetközi zeneszerzői versenyeken. 1957-ben diplomázott, majd a Magyar Rádió munkatársa, később a Magyar Televízió zenei lektora lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt. 1994-ben költözött Sopronba, hogy csak az alkotásra összpontosíthasson. Többek között hét operát, öt balettet, négy meseoperát, hét oratóriumot, kétszáz kórusművet, negyven szólóművet és százhúsz kamaraművet szerzett.

Vérnász című operája (1964) világsikert hozott, 20 alkalommal 15 nyelven mutatták be. Szokolay Sándor munkásságát számos elismerés is kísérte: Erkel Ferenc-díj, Kossuth-díj, érdemes művész, kiváló művész. A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat két alkalommal vehette át, és megkapta a Corvin-láncot is.