Az 1946-os esztendő Sopron történetének legkegyetlenebb és legválságosabb éve volt, amikor mintegy 7000 német ajkú honfitársunkat telepítettek ki otthonából. A kitelepítési emlékműnél emlékeztek ma a soproniak a hazai és soproni  németség által elszenvedett legtragikusabb és legembertelenebb eseményre.

Krisch Magdolna a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Sopron és környéke Német Kultúrklub Egyesület elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: Sopron németsége máig megőrizte identitását, képes az évszázados örökségét megőrizni, és továbbadni.

Az identitás – az anyanyelv, a kultúra – megőrzéséhez az iskola teremti meg a biztos alapot, ezért is nagy öröme a helyi és környékbeli németeknek, hogy szeptember 1-jétől saját iskolájuk lesz Sopronban.

Krisch Magdolna a soproni németség nevében megköszönte Sopron Önkormányzatának és dr. Fodor Tamás polgármesternek, hogy a soproni németek a Rejpál-házban otthonra leltek, ahol az anyanyelvüket, a kultúrájukat, hagyományaikat, tárgyaikat őrizhetik, bemutathatják és továbbörökíthetik.

Dr. Fodor Tamás, Sopron város polgármestere történelmi visszatekintéssel kezdte beszédét, amelben emlékeztetett arra, hogy a második világháború végével a nagyhatalmak hogyan engedtek a Szovjetunió „áttelepítési” követeléseinek. Magyarországon a kisgazdák és a szociáldemokraták elvetették a kollektív felelősség elvét, azonban a kommunisták és a parasztpártik a hazai németséget kivétel nélkül ki akarták telepíteni.

Sopronban a Kisgazdapárt vezetésével az evangélikus és a katolikus egyház, a városi tanács támogatásával megpróbálkozott a kitelepítés alóli mentesitési akcióval, aminek egyik fő szervezője Házi Jenő, főlevéltáros volt, de Rajk László nem vette figyelembe a soproniak kérését. A soproni németek kitelepítése a magyarországi németek elűzésének ugyan csak az egyik állomása volt, de városunkat éppen úgy fájdalmasan érintette, mert Sopron iparos kezek, kézművesek, szőlősgazdák nélkül maradt.

- Ma azokra emlékezünk, akik az 1921. évi népszavazáson Magyarország és Sopron mellett döntöttek német ajkúként, de magyar szívvel. Ez nem csak a személyes emlékezés ideje, hanem figyelmeztetés is arra, hogy a többségnek mindig kiemelten törődnie kell nemzetalkotó kisebbségeivel – hangsúlyozta dr. Fodor Tamás.

Siegfried Dries, az Ödenburgen Verein Bad-Wimpfen elnöke a 69 évvel ezelőtt történteket felidézve szólt azokról az emberetelen körülményekről, amelyeket a kitelepítettek Németországban szorgalmukkal győztek le, úgy, hogy a háború utáni, újjáépített Németországban részévé vált a munkájuk. Mára a kitelepítettek harmadik generációja integrálódott Németország életébe, része és alakítója a gazdasági folyamatoknak.

Siegfried Dries a kitelepítettek nevében mondott köszönetet a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak,  a Sopron és környéke Német Kultúrklubnak és a Sopron város vezetésének, hogy a kapcsolatokat, az emléküket a mai napig ápolják.

A megemlékezés a Rejpál-házban német szerzők dalaiból összeállított koncerttel folytatódott.