A második világháború egyik legnagyobb katasztrófájára, a doni áttörés 72. évfordulójára emlékezett Sopron.

A Don-kanyartól a Rákosi-diktatúra enyhüléséig számtalan formában tobzódott az embertelenség. Ahogyan az I. világháború iszonyú szenvedése után 1919-ben a mai körülmények között elképzelhetetlen döntéseket hoztak meg és hajtottak végre; úgy az 1943 és 1953 közötti fekete évtized is a Donnál kezdődött - mondta beszédében Tóth Károly, a soproni evangélikus egyház lelkésze a Don-kanyar áldozatainak megemlékezésén Sopronban.

A II. világháborús emlékműnél tartott megemlékezésen szép számmal megjelent soproniak között jelen volt a Don-kanyart megjárt soproniként Tárnok István, az egyetlen ma még élő soproni szemtanúja a Doni katasztrófának.

Az emlékezőkkel együtt Sopron város vezetői is tisztelettel adóztak a hősök emlékének - dr. Fodor Tamás polgármester és dr. Simon István alpolgármester - , a képviselőtestület több tagjával, oktatási és kulturális intézményvezetőkkel, helyi civil szervezetek képviselőivel.

A 207 000 fős 2. hadsereg már 1942 nyarán a Donhoz való kijutás és a hídfőcsaták során nemzetünk által évtizedek óta nem látott veszteségeket szenvedett. Aztán a -40 fokos hideg és a szovjet csapatok 1943. január 12-ei áttörése következtében tovább nőtt a veszteség. 1943 januárjában a don-kanyari Voronyezsnél a 2. Magyar Hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.

200 ezer magyar katona halt hősi halált. Kevés olyan tragédiája van a magyar (had)történelemnek, amely akkora létszámú halott, eltűnt és sérült katonát eredményezett, mint az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörés.

- Szükségünk van elvekre, nemes célokra, ezek nélkül embertelenné válik az élet. De akkor is embertelenné válik, ha a céloktól nem látszanak az emberek. Ez az egyik tanulsága a január 12-ei gyásznapnak. Mit tehetünk? Emlékezhetünk a borzalmak évtizedének nyitányára. Hálával emlékezünk az áldozatokra, a soproniakra és a többiekre, akik a Donnál ugyan nem válthatták valóra a kitűzött nagy célokat, de értünk harcoltak és értünk haltak meg. Rájuk emlékezve nem hagyhatjuk, hogy elvek és célok újra és újra mások életébe kerüljenek - fogalmazott a megemlékezés szónoka.

A megemlékezésen Sopron város vezetőivel együtt a résztvevők virágokat és mécseseket helyeztek el az emlékmű talapzatán a hősök és áldozatok tiszteletére.