A vészkorszak történéseit egykori dokumentumok, fényképek, valamint holokauszttúlélők és szemtanúk visszaemlékezései alapján eleveníti fel Sopronban az Új utcában nyitott a tárlat, amely a város zsidó közösségének történetét és a holokauszt idején való meghurcoltatását idézi.
A soproni Ó- és Új-Zsinagógában kiállított megrendítő anyag és a rendezvény célja emlékezni és emlékeztetni, ez a kötelességünk, annál is inkább, mert a túlélők is köztünk vannak - hangsúlyozta Sándor Péter, a soproni Zsidó Hitközség elnöke a megnyitón egybegyűlteknek.
A Holokauszt 70. évfordulója alkalmából a Soproni Hitközség és a Soproni Magyar-Izraeli Baráti Kör Elfeledett soproniak című kiállításmegnyitóján ma élő emberek megrendítő találkozása valósulhatott meg - fényképek, dokumentumok segítségével - az 1944 előtti zsidó közösséggel.
„Már másodszor látom életemben, hogy a nagy kataklyzmák egy szemernyivel sem változtatják meg az embert. Csupán a rossz emberekben levő gonoszság teljesedik ki az ember-farkasok, ember-hiénák, ember-keselyük és ember-szarkák abszolút gonoszságává vagy aljasságává, de ugyanakkor a jók jósága is kiteljesedik és mintegy belülről izzó fényforrás magaslik ki az indulatok sötét háborgásából. " - idézte Becht Rezsőt dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere beszédében.
"Miattuk nem válhat az ember embergyűlölővé, ők a karácsonyi emberek, akik ujra és ujra megváltják a melegségük hatókörébe vonzott embertársakat" - írta a soproni Becht Rezső „Levelek Európából" című művében három évvel azután, hogy Sopronból és környékéről csaknem háromezer honfitársunkat hurcoltak el a náci haláltáborokba.
- Még ma is sztereotípiák, előítéletek és rossz beidegződések kötik gúzsba az emlékezetet, vetnek árnyékot múltba néző pillantásainkra, igyekeznek befolyásolni egyéni vélekedésünket. De a valóság, mely gyakran képes felülmúlni a képzeletet - különösen próbák idején -, könyörtelenül tükröt tart elénk, s tetteink következményeivel szembesítve mindig megmutatja, hogy igazán mi is lakik bennünk...- tette hozzá dr. Fodor Tamás.
A rossz mindig rossz, az embertelenség mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen történelmi korban és bármilyen színű lobogó alatt.
A zsidóság évszázadokon keresztül szerves részét képezte Sopron életének.
Sopron polgármestere hozzátette: Az első világháború után, a mesterségesen szított antiszemitizmus idején városunk lett a menekülők egyik központja. Ahogy Dr. Pollák Miksa soproni főrabbi írta: „Sopron városában a nyugalom ebben a megbolygatott időben sem lett megzavarva.
Ez nagyrészt köszönhető dr. Sopronyi-Turner Mihály polgármester komoly kötelességteljesítésének és dr. Heimler Károly, az akkori főkapitánynak, akik szigorú pártatlansággal teljesítették szolgálatukat."
A mai napon azért gyűltünk össze, hogy a Holokauszt Emlékévben emlékezzünk a hetven évvel ezelőtti tragikus eseményekről és fejet hajtsunk az ártatlan soproni áldozatok emléke előtt.
Emlékezzünk a soproni zsidó honfitársainkra, akik hosszú évszázadokon keresztül jelentős lélekszámban éltek városunkban, munkájukkal gazdagították, színesítették Sopron városát.
Bár „Elfeledett soproniak" címet viseli a kiállítás, többük alakja és műve azonban a városunkban élők számára ma is ismert és halhatatlan, gondoljunk csak Pap Károly íróra, a küzdelmes utat bejárt Csatkai Endrére, vagy Füredi Oszkárra, akiknek szellemi kisugárzása most is „kézzelfogható", akiknek nevét utca őrzi.
- Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik e nagyszabású és méltó kiállítás létrejöttében közreműködtek. Kívánom, hogy ez a kiállítás járuljon hozzá múltunk hitelesebb megismeréséhez, erősítse mindannyiunkban a békesség, a tolerancia és összetartozás lelkületét - fogalmazott dr. Fodor Tamás.
A hiteles emlékezés a legfontosabb - mondta Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke, aki megható személyes emlékkel kezdte köszöntőjét.
Fáj az emlékezés, de amíg élünk emlékeznünk kell . Nem felejthetjük a gettóba zárt, ártatlanul meghurcolt és legyilkolt honfitársainkat - mondta Szita Szabolcs.
Az emlékezés napja ugyanakkor legyen a remény napja is, hogy együtt juthassunk el a megbékélés és az összefogás erejében való hitre.
A kiállítás rámutat elősegíti a társadalomban egy új érték megerősítését, ami a nemzeti kultúra részévé válhat. A gyűlölet elleni küzdelem a megújuló társadalmi gondolkodás felé vezető út.
Sopron őrzi a zsidó történelem lenyomatait - mondta Tárkányi Sándor, építész, a kiállítás rendezője. Sikerült számos olyan emléket fellelniük, amely eddig a városban lappangott, de a nagyközönség elé nem került.
A vészkorszak történéseit egykori dokumentumok, fényképek, valamint holokauszttúlélők és szemtanúk visszaemlékezései alapján eleveníti fel a tárlat, amely egy ötállomásos észak-amerikai bemutatkozási lehetőséget is kapott, tette hozzá.
A idegenforgalmi szezonban látogatható, eddig üresen álló Új-Zsinagógában kap helyet a kiállítás nagyobb része. Az 1640 mártírra és a maroknyi túlélőre emlékeztető tablók, míg az Ó-Zsinagógában a közösség történetét elevenítik fel, ismert tagjainak egy-egy személyes tárgyát is bemutatva.
Ezek között említette a szervező Pollák Miksa irodalmár és rabbi feljegyzéseit vagy a vészkorszakot a közeli Brennbergbányán végigbujkáló, majd a soproni múzeum élére kinevezett Csatkai Endre munkaszolgálatos táskáját és csajkáját.
A Várkerület ingatlanviszonyainak kutatása közben szembesült azzal a ténnyel, hogy 1944-ig 77 ingatlan volt zsidók tulajdona a soproni belvárost körülölelő főutcán, de a teljes szám a városban a 200-at is elérte, ehhez még 150 üzlet társult. Ekkor kezdett a helyi zsidóság történetének kutatásába, amelyhez a közösségnek a városból való 1526-os kiűzetéséig állt rendelkezésére valamicske anyag.
|
