Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Úr!
Tisztelt Államtitkár Úr, helyettes államtitkár Úr!
Tisztelt Elnök Úr, Igazgató Úr!
Tisztelt Rektor Úr, Kancellár Úr!
Tisztelt Oktatók, Hallgatók, Hölgyeim és Uraim!
A mai nap „mérföldkő” az egyetem életében, mert a korábbi
Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni Egyetem néven folytatja működését.
Az egyetem karai nagy múltú felsőoktatási intézmények,
melyekben az oktatás évszázados hagyományokra tekint vissza. Az Erdőmérnöki Kar
jogelődje a Selmecbányán III. Károly király által 1735-ben alapított
Bányatisztképző Iskola volt. Ezt az intézményt Mária Terézia királynő 1762-ben emelte
akadémiai rangra. A Soproni Egyetem Közép-Európa egyik legrégebbi történelmi
hagyományokkal rendelkező felsőoktatási intézmény.
1919 volt a következő fontos mérföldkő az akadémia történetében,
miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, s a főiskola Sopronba költözött
át.
Az egyetem egyik hallgatója, Missuray-Krug Lajos így írt az
Alma Mater, Sopronba településéről:
„Megkezdődtek ezután a
kilincselések egyik minisztérium ajtajától a másik minisztérium ajtajáig, a
végleges elhelyezkedés minden komolyabb reménye nélkül. Szerencsére Thurner
Mihály dr., Sopron város polgármestere, megszánta ezt a hazátlan bolyongó,
szegény főiskolát s minden erejével azon volt, hogy Sopronnak, ennek az amúgy
is híres iskola-városnak szerezze azt meg. Felajánlotta a háború idején épült,
elég modern „Károly-király laktanya” helyiségeit, hogy addig, míg a város
megfelelőbb épületekről nem gondoskodhatik, egyelőre ott helyezkedjék el.
A főiskolai tanács, a
minisztériumokkal egyetértve, kapva-kapott a kedvező ajánlaton, és így került a
selmeci Magyar királyi Bányamérnöki s Erdőmérnöki Főiskola a magyar kultúra
nyugati végvárába.”
Az újonnan választott soproni polgármester, Thurner Mihály
elévülhetetlen érdemet szerzett az Alma Mater letelepítésében és befogadásában.
Thurner Mihály a legnehezebb időkben került a város élére. Várospolitikájának
fontos eleme volt Sopron iskolaváros szerepének az erősítése.
Végül kérem engedjék meg, hogy ebben az ügyben is felhívjam a
kitűnő oktatás és kultúrpolitikusra Klebelsberg Kunora a figyelmüket.
A város iránt elkötelezett emberként támogatta Klebelsberg Kuno
Sopron felsőoktatásának a kiépítését, ezzel jelentősen hozzájárult a város
fejlődéséhez.
A sikeres letelepítékor dr. Thurner Mihály az alábbi felhívást
intézte Sopron lakosságához 1919. március 5-én:
„Ezen egyetemi jelleggel
bíró főiskola idehelyezésével városunk kulturális és gazdasági fellendülése
hatalmas lépést tesz előbbre és ezért – apellálva polgárainknak városunk iránt
mindenkor tanúsított szeretetére és áldozatkészségére,
felkérem őket, hogy lakásoknak
minél tömegesebb felajánlása által a főiskolának az új lakóival szemben a
legmesszebbmenő előzékenységet és jóindulatot tanúsítani szíveskedjenek, hogy
ezáltal nekik a Sopronban való tartózkodást kedvessé tegyük és őket hozzánk
kötni sikerüljön.”
A tanárok és a diákok hamar megszerették Sopront, hiszen a
természeti környezete is sokban emlékeztette őket régi Alma Materükre,
Selmecre.
Nem is gondolták akkor, hogy hamarosan fegyverrel kell
küzdeniük azért, hogy itt maradhassanak.
A város nem felejtette el a véráldozatukat, emléküket azóta is
kegyelettel őrizzük. A főiskola pedig hamarosan új szép épületbe költözhetett.
A város segítségével megkapta az Alpár Ignác tervei alapján készült egykori
Honvéd Főreáliskola épületét, melyben mai is található.
A soproni katonai főreáliskola gyakorlótere pedig helyet adott
a híres akadémiai botanikus kertnek.
Sopron városa az egyetemnek azóta is otthona, ahol megértésre,
megbecsülésre és talán a legfontosabbra, szeretetre talál. A város és az
egyetem egymás nélkül elképzelhetetlen, hiszen sorsuk véglegesen összefonódott
a viharos XX. században. Az egyetemnek a Sopron név választása bizonyára ebből
a közös történelemből fakad.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A gondolat, amely ennek az egyetemnek a megalapításához vezetett,
évszázadokon keresztül két dolgot jelentett egyszerre a magyar diákok számára.
Jelentette a korszerű nyugati műszaki gondolkodáshoz és
kultúrához vezető kaput, és jelentette azt az érzést, hogy jó közösségben
lenni, jó és értékes dolog a magyar nemzethez tartozni. Tudást, erkölcsi
tartást és identitást kaptak az itt tanuló hallgatók. Ezek azok az értékek,
melyekből táplálkozik a selmeci-soproni hagyomány.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A gazdag történelmi múlt napjainkban még inkább kötelez bennünket.
A gyorsan változó és nagy kihívások elé állító korunkban fontos, hogy ezekre a
kihívásokra jó válaszokat adjunk.
Itt következik az Önök felelőssége, itt van a helyi értelmiség
felelőssége, hogy olyan hazafiakat képezzenek, akik korszerű, alapos és
versenyképes tudással rendelkeznek.
Széchenyi óta Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország legjobb
természeti erőforrása: a kiművelt emberfők sokasága. Magyarország fejlődéséért a
jó és korszerű egyetemi képzéssel tehetünk a legtöbbet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sopron város közössége nevében gratulálok a méltó névválasztásához.
A „Jó szerencse és a hit reményében” kívánok
tartalmilag is megújult eredményes egyetemi képzést, és ehhez minél több tehetséges
diákot. |