Igen Tisztelt Harmut Koschyk Úr!

Tisztelt Alkotmánybírósági Elnök Úr!

Tisztelt Elnök Asszony, Elnök Urak!

Nagytiszteletű Lelkész Úr!

Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim!

A város nevében a soproni kitelepítési emlékmű mellől nagy tisztelettel köszöntöm a megjelent német és hazai vendégeinket, akikkel közösen emlékezzünk az elmúlt évszázad történelmének egyik fájdalmas és méltatlan eseményére a magyarországi németek kitelepítésére.

Hetvenegy esztendővel ezelőtt 1946. február 19-én kezdődött német honfitársaink elüldözése hazánkból Németországba. Az 1946-os év kezdetén először a főváros környéki falvak ürültek ki, majd hamarosan hasonló sorsra jutottak országszerte a magyarországi németek lakta települések százai, így Sopron is a környék falaival.

A kitelepítés valójában a magyarországi németek teljes vagyoni kifosztását és hazájukból történő elűzést jelentette.

Tisztelt Emlékezők!

1946-os év tavasza a kitelepítés városunk történelmének egyik legtragikusabb pillanata volt. Ebben a sötét pillanatban is voltak olyan bátor soproniak, akik nem féltek és szembe is szálltak az akkori kommunista hatalommal és mindent megtettek a soproni németek mentesítéséért.

Ilyen személy volt Házi Jenő soproni főlevéltáros.

Már 1946 januárjában a soproni evangélikus és a katolikus egyház közös feliratban fordult az akkori magyar miniszterelnökhöz és kérte a soproni németség mentesítését a kitelepítés alól.

Ezt követően a soproni városi tanács megbízásából, Házi Jenő városi főlevéltáros egy memorandumot írt a belügyminiszternek.

Ennek alapja, az volt, hogy a német anyanyelv megvallása nem lehet bűn az ezer éves Magyarországon. Mi sem bizonyítja jobban a soproni németség hűségét a magyar államhoz, mint az 1921-es népszavazás, amikor a német anyanyelvűek többsége is magyar akart maradni.

Házi Jenő a mentesítés kiemelkedő lelkes szervezője volt. Nagy Ferenc miniszterelnök többszöri ígérete ellenére sajnos nem voltak sikeresek a mentesítési kérelmek, a kommunista belügyminiszter nem vette figyelembe a soproniak kérését.

Tisztelt Emlékezők!

Az emlékmű ahol állunk nem csak a személyes emlékezés helye, hanem példázza a kitelepítettek hazaszeretetét, hiszen új hazába kényszerülve sem felejtették el szülőföldjüket, nem törölték ki szívükből szeretett városukat, Sopront.

A magyarországi és így a soproni németség szenvedésének története emlékeztessen minket arra, hogy minden ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová született, a hazájában, abban a városban, amely a saját otthona.

Magunknak kívánok elegendő erőt és kitartást, hogy ezt a jogot megvédjük, megtartsuk, és a szülőföldön maradás jogát Európán kívül is érvényesíteni tudjuk.

E reménnyel és a soproni ember hitével kívánok Mindannyiunknak méltóságteljes emlékezést!

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2017. január 19-én, a Magyarországi Németek Elhurcolásának és Elűzetésének Emléknapján.)