Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Soproniak!

Március mindig a tavasz, a megújuló élet, a szabadság és a fiatalság szimbóluma. Mintha üzenne a tél, hogy véget ért, hogy a sötétség után következzen a fény, a virágzás, az öröm. És március mindig meg is adja nekünk a megújulást. Mindig másként, újabb és újabb arcát mutatva meg számunkra.

159 éve a mi ünnepünk is évről évre újat mutat. Mást mondott a XIX. században, amikor a nemzeti függetlenség volt a tét, mást 57 tavaszán, amikor a forradalmi újrakezdés reményét táplálta, mást 89-ben, amikor a diktatúrát akartuk magunk mögött hagyni,
és mást most, 2007-ben, mert szeretnénk erőt, elszántságot, békességet és igazmondást kölcsönözni.

A fiatal márciust ünnepeljük. Benne a 48-as fiatalokat, Petőfit, Vasvárit, Jókait, Vörösmartyt, és a fiatal gondolkodásúakat. Kossuthot, Széchenyit, Szemerét, Batthyányt vagy Mészáros Lázárt.

És emlékezünk a soproni nemzetőrség fiatal főparancsnokára Murmann Sámuel őrnagyára, aki Soprontól Aradig tűnt ki vitézségével.
1848 polgári eszmerendszere ma is példa és útmutató mindannyiunknak. Széchenyi gondolata, a „Szabadság és jólét. Polgári lét mindenkinek" bőven ad munkát számunkra.
Lehet-e többet kívánni ennél? Lehet-e nagyobb célt kitűzni magunk elé annál, hogy boldog gyermekarcokat, elégedett szülőket, és békés tekintetű időseket lássunk városunkban. Egy közösség más célt ki nem tűzhet maga elé, mint a polgárok és a közösség boldogulását.
Van-e a városnak olyan erős, összetartó és áldozatokra kész polgársága, akik a hívó szóra készek az összefogásra, a jó célok megvalósítására, a teremtő közös munkálkodásra.
Hiszem és remélem, hogy van ilyen polgárságunk!

Széchenyi pontosan tudta, érezte, hogy közösséget formálni, nemzetet alakítani csak az egyes emberek boldogulásán keresztül lehet. Ezért tekintett a városi polgárra egyforma, figyelő tekintettel. És mi sem tehetünk másként.

2007. március idusa azt üzeni nekünk, mai soproniaknak, hogy Küzdjünk a megszerzett szabadság megtartásáért, mert a szabadság olyan, mint a levegő. Természetes, ha van, csak hiányát vesszük észre. Azt üzeni nekünk, hogy legyünk kitartóak, mert a munkának, igenis van értéke még akkor is, ha sokszor úgy látszik, hogy a spekuláció, a politikai „trükközés" a kifizetődő. Mi soproniak tudjuk, nem így van.

Azt üzeni nekünk ez a március, hogy merjünk egymás szemébe nézni, mert mi igazat mondunk, és számítunk minden segítő kézre, minden bátorító gondolatra.
És azt üzeni nekünk, hogy, ha kell, küzdünk. Küzdünk az igazunkért, küzdünk az igazságért, küzdünk álmaink megvalósításáért.

Küzdjünk azért, hogy Sopron a bizonyosság, a biztonság és az őszinteség városa legyen.
Ez az a hitvallás, amit Széchenyi nyomán nekünk vallanunk és vállalnunk kell.
1848 polgári eszméi üzennek nekünk. Üzenik a fiatalságot és a szabadságot.
A fiatalság csak látszólag életkor kérdése. Tudjuk jól, hogy itt, Sopronban is ezrével élnek azok a fiatalok, akikre majd városunkat, a Leghűségesebb Várost bízzuk, és a fiatalon gondolkodók, akiknek tapasztalatát, lendületét, elszántságát és hűségét kérjük közös céljaink megvalósítása érdekében.

Kedves soproni Ifjak!
Emlékezzetek szívetekkel Petőfi Sándor hívó szavára, a nemzeti dalra, amely ma is aktuális. Talpra Magyar! Mert ma is hív a haza!
Szóljanak hát a fiatalok, mondják el ők terveiket, álmaikat. Most önökön a sor ifjú barátaim!

Köszöntöm Önöket városunk Március 15-ei ünnepén!

(Dr. Fodor Tamás polgármester ünnepi beszéde - 2007. márc 15.)