Tisztelt Államtitkár Úr!
Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak!
Tisztelt Szabadságharcosok, Hozzátartozók, Tisztelt emlékező Honfitársaim, Hölgyeim és Uraim!
Felemelő és különös érzés, hogy a mai nemzeti ünnepünkön, az egykori soproni Szabadságharcosokkal, hozzátartozóikkal, Sopron város lakósságával, és a mai egyetemistákkal, együtt emlékezhetünk, ünnepelhetünk az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. jubileumi évfordulóján. Nem feledkezhetünk meg azokról a hősökről és áldozatokról sem, akik ma itt nem lehetnek velünk.
Sopron hasonlóan élte át a Rákosi féle elnyomást, a kommunista terror éveit, mint Budapest vagy akármelyik hasonló magyar város. Ha röviden jellemezni kell, az akkori korszakot, akkor a félelem, a törvénytelenségek, az ideológiai agymosás, kommunista hazugságok és hazudozások, az esztelen iparosítás, - a kulákok, az értelmiség, a polgárok, a másképpen gondolkodók- üldözése, a magyar gulág, - korszaka jut eszünkbe. Ezt az embertelen hatalmat szolgálta ki a politikai rendőrség az ÁVH, mint hírhedt terror szervezet, amely a magyar nép ellen tömegesen követett el emberiség elleni bűntetteket.
Sopronban október 23-án az egyetemisták nagyszabású csendes tüntetést szerveztek a város utcáin, a Várkerületen, hogy kifejezzék szolidaritásukat a lengyel nép iránt.
Ez volt az első nyilvános és látványos, de akkor még nem veszélytelennek tűnő megmozdulás, hiszen nem lehetett tudni, hogy a rendőrség hogyan fog reagálni erre az eseményre.
Szerencsére Katona Sándor rendőrkapitány és rendőrei szívükre hallgattak és biztosították a felvonulást.
Nem ellenségként tekintettek a felvonulókra, hanem megvédték a tüntetőket az esetleges provokációtól. A békés néma felvonulás rendben atrocitás nélkül lezajlott. Nem így történt ez Budapesten!
Sopronban a forradalom céljainak megvalósításához gyorsan kiépült az a szervezeti rendszer, amely az összeomlott Rákosi közigazgatás helyére lépett és átvette a szervezést, irányítást. Ebben a gyors átalakulásban vettek részt az egyetemisták, a munkások az értelmiség szinte az egész város tenni akaró lakossága. A város együtt cselekedett, együtt lélegzett.
Október 22-én Bujdosó Alpár vezetésével megalakult a soproni MEFESZ, amely példamutatóan részt vett az egyetemistákkal a rend fenntartásában, a város ellátásában, a segélyek fogadásában, a városi tájékoztatásban, a munkások és sztrájkok szervezésében.
Egyetemisták, rendőrök és határőrök együtt járőröztek a városban és a határon, hogy a rendet fenntartsák. A határőrök együttműködő, a forradalmat segítő vezetője Várnai László volt.
Október 27-én a Sotex kultúrházban megválasztották a városi nemzeti tanácsot, amely 8 főből állt elnöke: dr. Takáts Endre lett. Elnökhelyettes: Baranyai László, aki kapcsolattartó volt a MEFESZ és a munkástanácsok között. Fontos szerepet töltött be Peéry Rezső, akit az oktatási terület, valamint a sajtó és tájékoztatás teendőivel bízták meg. Október 26-án alakult meg a MEFESZ hatására a Soproni Járási Nemzeti Tanács. Megválasztott elnöke Szerdahelyi Ödön, tagjai: Bérces Antal elnökhelyettes, Steiner Gergely a tanács titkára, tagjai Patyi Endre és Füzi Gyula.
A forradalmi bizottságok, az úgynevezett Soproni Munkástanácsok október 26-28 között szintén a MEFESZ hatására alakultak meg a soproni üzemekben: a Pamutiparban, a Szőnyeg és Posztógyárban, a Selyemiparban, a Fésűsfonalgyárban, a Ruhagyárban, a Sertéstenyésztő Vállalatnál, az Épület és Bútorasztalosgyárban, a Vasöntödében.
Ahogy az országban úgy Sopronban is a forradalom eredményei kezdtek beérni, komolyan láthatóvá válni, a lakosság szabadon lélegezhetett a kivívott szabadságban, addigra a szovjet megszállók másodszorra is lerohanták az országunkat.
Sopronban a megszállás szerencsénkre jelentős vérontás nélkül történt. Annál nagyobb veszteséget jelentett városunknak a megtorlástól való félelem miatt a menekülők, a kivándorolók jelentős száma. Az itthon maradottak egy részét nem kímélte a Kádár-rendszer fizikai terrorra, a szerencsésebbeket az egzisztenciális nyomorúság fenyegette.
Őrizzük meg a forradalom fényét, hogy az utánunk jövő generációknak átadhassuk 56 tiszta szellemét, örökségét valamint a hősök és az áldozatok emlékét. Sopron város lakóinak a tiszteletét fejezi ki a most felavatandó 56-os emlékmű a forradalom és szabadságharc előtt, egyben emléket állítva a hősöknek és áldozatoknak. Sopronban ugyan vértelenül győzött a forradalom, de ne feledjük, hogy az ország nagy véráldozatot fizetett a 12 nap szabadságért.
November 4-én a forradalmat Kádár János árulásával, a szovjetek vérbe fojtották, de népünket legyőzni soha nem tudták.
A magyar nép szívének mélyén a forradalom lángja tovább élt és 33 évvel később eljött a győzelem napja, megszülethetett a független, demokratikus, polgári Magyarország.
Ma a 60 éves jubileumi évfordulónkon Mindszenty József szavait idézem:
"Amit a nemzet
és ifjúsága tiszta szándékkal tesz,
az sohasem lehet veszett ügy."
Mi soproniak szentül hisszük és valljuk, hogy 1956 fénye, örökké ragyog!
(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2016. október 23-án a soproni Széchenyi téren.)
|
