„ ... március 14-én a pozsonyiak ünnepet ültek, mely Magyarország történetében jubileumi ünnepként kell, hogy bevonuljon. Tudniillik a magas karok és rendek által elhatározott valamennyi pontokkal, március 13-án küldöttséget menesztettek Bécsbe az uralkodóhoz, amely pontokat az uralkodónak megerősítésre előterjesztettek, és amelyek megerősítésre is kerültek. És a legszebb remények látszanak teljesülni, mivel most jött el az az idő, amelyért Magyarország már évszázadok óta dolgozik. Az a 12 pont, amelyet a nemzet vérrontás nélkül megszerzett,..."
Így írt ezekről a napokról Geiger Márton soproni polgár a családi krónikájában, 1848 márciusában.

Tisztelt Ünneplők, Honfitársaim, kedves Soproniak!
Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 167. évfordulóján köszöntöm országgyűlési és önkormányzati képviselőinket, soproni társadalmi és civil szervezetek vezetőit, kulturális és oktatási intézmények képviselőt, minden soproni polgárt és Vendégeinket!

A magyar városok közül elsőként Sopronba jutott el a Bécsben kitört forradalom híre, és az, hogy a magyar országgyűlés küldöttsége a követelésekkel Pozsonyból Bécsbe utazott. Március 15-én este Széchenyi János tudatta a forradalmi eseményeket, a spontán összegyűlt városi polgárokkal. Másnap Sopronban megalakult a nemzetőrség, az országban az elsők között. A helyi krónikák szerint hazafias szellem uralkodott a városban. Bruckner Gottlieb krónikája szerint e tekintetben „Sopron Magyarország első városai közé sorolandó."

Március 15-e a világos, tiszta beszéd ünnepe. Jó példa erre Petőfi Sándor költeménye, a Nemzeti dal, vagy a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pont. Itt és most, a Petőfi szobor mellett helye van a világos beszédnek, a magyar szabadságvágy legjelesebb ünnepén.
A 12 pontot nem a forradalom szelleme rögtönözte. Hosszan készült rá a nemzet, mint ahogy ezt Geiger Márton soproni polgár családi krónikája pontosan leírta. Készült a nemzet rá és akarta, hogy a pontokba megfogalmazott évszázados történelmi program megvalósuljon.

Mi is volt ez a program? Sok minden mellett az egyik legfontosabb cél a polgári átalakulás, a polgári Magyarország megteremtése.

Az akkori korabeli polgári átalakulás jegyében eltörölték a kiváltságokat. A politikai szabadság és a tulajdon birtoklása többé ne legyen nemesi előjogokhoz kötve. A régi rend alapértéke a származás volt, a polgári társadalomé a teljesítmény.

A teljesítmény révén szerzett vagyon és tudás az, ami az embert polgárrá teszi. A polgárosodás lényeg az anyagi és a szellemi értelemben vett társadalmi felemelkedés, Magyarország felemelkedése. . Gróf Széchenyi István városunk első díszpolgára ezt röviden így fogalmazta meg: „Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretem hinni: - lesz!"
Minden nagy sorsfordító történelmi eseménynek akkor van hatása a mára, ha az utókor képes megfelelő kérdéseket feltenni és tanulságokat levonni.

De merre van a jövő a mai polgárosodás felé? Hol keressük a sikeres polgári Magyarországot? A 48-as magyarok tudták, hogy a jövő útja soha nincs előre elkészítve, azt meg kell építeni, ezért vágták keresztül magukat az önkényuralom sűrűjén a szabad Magyarország felé.
A polgárosodás ma sem lezárt folyamat, hanem folyamatosan átalakulóban van. Történelmünk során a polgári fejlődés sokszor megszakadt, vagy éppen félrecsúszott. A diktatúrák nem éppen kedveztek a fejlődésének.

Ma is ugyan olyan fontos az egyéni teljesítmény a polgári felemelkedéshez, mint ahogyan a reformkor idejében volt. A polgári Magyarország nem az országnak az egyik, vagy másik fele, hanem maga az ország, mert a polgársághoz tartozni legtöbb ember vágya és törekvése.
Az elmúlt évek eredményét nem ajándékba kaptuk a sorstól. Sokat és nagyon keményen dolgoztunk közösen érte. Mindent teljesítettünk, amit kellett, és amit lehetett. Az elmúlt években bebizonyítottuk, hogy a bátrak közössége vagyunk.

Magyarország sikeresen, járja a saját útját, így ennek köszönhetően nem jutottunk Görögország sorsára. Becsüljük meg helyzetünket a világban és örüljünk közös eredményeinknek.
Ha a mai napon, több mint 160 év után felkapaszkodunk a márciusi ifjak vállára, megállunk egy pillanatra és széttekintünk, láthatjuk, hogy egy szép és nagyszerűnek ígérkező időszak kapujában állunk. Ha a kapun együtt belépünk, és nem rombolunk, akkor szabad és erős Magyarországgá válhatunk.

Olyan hazává, amely remek célokat állít maga elé, és van alkotó ereje, hogy azt meg is valósítsa.
Olyan hazává válhatunk, amely mindenkinek ad munkát, aki dolgozni akar, és amely mindenkinek lehetőséget ad a boldogulásra. Egy olyan polgári Magyarországgá válhatunk, ahol az élet, ha dolgos is, de méltó, igazságos, és boldoggá tesz.
A jövőbe az tud eljutni, aki veszi a bátorságot, hogy elinduljon egy olyan úton, amin előtte még senki nem járt. Ehhez lelki erő és hit kell. Egy ország életében ez csak az összefogásból és a hitből sarjadhat ki.

Azt kívánom mindannyiunknak, ahogyan a 12 pont kezdődik, és ahogyan az Alaptörvényünk befejeződik.

„Legyen béke, szabadság és egyetértés."

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2015. március 15-én, a Petőfi téren.)