Tisztelt Ünneplő Közösség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Államalapító Szent István királyunkra emlékezünk augusztus 20-án, mely a magyarok legszebb nemzeti ünnepe. Szent István királyunk a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége: az első keresztény magyar király, a magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megteremtője, szervezője.
Szent Istvánban a magyar nemzet élni akarása és államalkotó képessége testesül meg.
Fontos, hogy Szent István napjáról kellő tisztelettel emlékezzünk, hiszen olyan személyiségről van szó, aki a nemzet önbecsülésének elengedhetetlen része.

Ki volt Szent István?
Apja, Géza fejedelem, anyja Sarolt, az erdélyi Gyula vezér keresztény leánya. István 970 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-ben történt megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. 996-ban feleségül vette Henrik bajor herceg vallásos leányát, Gizellát.
Géza fejedelem halála után Istvánt választották meg fejedelemnek. Uralkodása elején pogány rokona, Koppány vezér fegyveresen kelt fel ellene. A fiatal István, aki a krónika szerint akkor vett fel először kardot, összegyűjtötte seregét, Isten segítségét kérte, majd győzelmet aratott az ellenség felett a Veszprém melletti csatában.
István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója hanem, hogy a magyar nép megmarad-e pogány hitében, vagy a kereszténység útjára tér. Az egykor pogány magyarság a keresztény Európa védőbástyájává vált.

Mit üzen Szent István királyunk a ma emberéhez?
Imre herceghez, fiához címzett intelmeiből megtudhatjuk egy évezred távlatából mindazt, ami napjainkban is időszerű.
Tisztesség, erény, példamutatás, a keresztény értékek óvása, a törvények tisztelete, más kultúrák befogadása.

Nézzük meg, hogy hogyan kell mindezt értenünk:
Erények nélkül az ember csak zsarnok lehet.
A személyes példamutatás a hitelesség mércéje.
A törvények tisztelete a társadalmi rend alapja.
A kereszténység védelme az egyetemes keresztény értékrend tisztelete és megbecsülése, ami a mai európai alkotmányban is elvárható lenne.
Más kultúrák befogadása, a nemzet erejét csak növeli és színesíti. Tágabb értelemben is igaz, hogy a multikulturális Európa megteremtése egy jóval erősebb közösség kialakulását biztosítaná.

Ne feledkezzünk meg Boldog Gizelláról, Szent István királyunk hitveséről, a bajor herceg lányáról, akit egész életében a szeretet és a hűség vezérelt.
Szent István királyunkra gondolunk itt ezen a helyen is, az ő tiszteletére és emlékére szentelt házban, amely a város egyik legfiatalabb, mégis legimpozánsabb temploma. Sterbencz Károly freskói között emlékezhetünk az 1083-ban szentté avatott királyunkra, akinek ünnepléséről szent László királyunk már 1092-ben rendelkezett.
Kívánom Mindannyiunknak, hogy a hétköznapokban is őrizzük szívükben e szép ünnepünket!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Elhangzott Sopronban, a Szent István templomkertben 2006. augusztus 20-án)