Tisztelt Emlékezők ! Kedves Hazalátogató és itt élő Soproniak ! Tisztelt Esperes Úr ! Tisztelt Hölgyeim és Uraim !
Köszöntöm az emlékezőket, különösen azokat az egykori soproniakat, akiket 1946 tavaszán elűztek, kitelepítettek városunkból. 1946 Sopron történetének legválságosabb és legkegyetlenebb éve volt, amikor mintegy 7000 német ajkú honfitársunkat telepítettek ki otthonából.
A visszaemlékezésekből, személyes találkozásokból tudjuk micsoda fájdalom élt és él azoknak a szívében, akiknek el kellett szakadni rokonaiktól, városuktól, hazájuktól, korábbi életüktől. Ez a tömeges kitelepítés, tervszerű etnikai tisztogatás volt a második világháború után, alig másfél évre a magyarországi zsidóság üldöztetését követően.
Amikor 1945. július 17-én a győztes nagyhatalmak konferenciája megkezdődött, a potsdami Cecilienhof kastélyban, már javában folyamatban volt a keletporoszok, sziléziaiak és szudétanémetek kiűzése.
Sokak szerint a magyarországi németek kitelepítésének ügye a csehszlovák kormány diplomáciai manővereinek eredményeképpen került be az 1945 nyarán Potsdamban ülésező nagyhatalmi konferencia döntései közé.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - kész tények előtt állva - engedett a Szovjetunió követelésének, és hozzájárultak a német lakosság „áttelepítéséhez", ahogyan akkor azt cinikusan nevezték.
Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke már 1945 tavaszán felszólította a magyar kormányt, tegyen előkészületeket a magyarországi németek kitelepítésére.
A pártok képviselői 1945. április 11-én kezdtek erről tárgyalni, és hamar kiderült, hogy a vélemények ellentétesek.
A kisgazdák és a szociáldemokraták elvetették a kollektív felelősség elvét, a kommunisták és a parasztpártiak viszont a hazai németséget kivétel nélkül ki akarták telepíteni.
A soproni kisgazdapárt vezetésével az evangélikus és katolikus egyház, valamint a városi tanács támogatásával megindultak a kitelepítés alóli mentesítési akciók, melynek alapja, hogy a német anyanyelv megvallása nem lehet bűn az ezer éves Magyarországon.
Mi sem bizonyítja jobban a soproni németség hűségét a magyar államhoz, mint az 1921-es népszavazás, amikor a német anyanyelvűek többsége magyar akart maradni, német ajkuként, de magyar szívvel.
Hiába volt a sok akkori polgártársunk mentési kísérlete, 1946. április 27. és május 16. között, a 7000 német sopronit mégis megfosztottak állampolgárságától, ingó- és ingatlan vagyonától, és elűztek hazájából.
Tisztelt Emlékezők!
Azokra emlékezünk, akiket a kollektív bűnösség jegyében kitelepítettek, akik az 1921. decemberi népszavazáson Magyarország és Sopron mellett döntöttek, német ajkúként, de magyar szívvel.
A mai nap nem csak a személyes emlékezés ideje, hanem figyelmeztetés arra, hogy a többségnek mindig kiemelten kell törődnie a nemzetalkotó kisebbségekkel jelesül azokkal akikkel a történelem a legmostohábban bánt, és amiről a többségük nem tehetett.
Nemcsak a hivatalos történetírásnak van még sok feladata, hanem nekünk is, civil utódoknak, hogy otthon a családokban emlékezzünk, hogy elmondjuk az ifjaknak, az új generációnak, hogy mi is történt valójában 68 évvel ezelőtt. Bátran kell a a soproni németség sorsáról beszélni, mert ha valamiről nem esik szó, akkor az úgy néz ki mintha nem is létezne. Hosszú évtizedeken keresztül hallgatni és tűrni kellett az itthon maradt németségnek, ma viszont minél többet beszélni kell róla.
Tisztelt Emlékezők!
Köszönet illeti német barátainkat, hogy befogadták, megbecsülték német ajkú elűzött honfitársainkat, és segítettek nekik új otthont teremteni. Köszönetemet fejezem ki Sopron város nevében, mindazon német polgároknak, akik ma is segítik, ápolják a német-magyar kapcsolatokat.
A város is lehetőségeihez mérten szintén segíti, törődik a soproni németséggel, melynek ékes bizonyítéka a közelmúltban átadott Rejpál - ház, vagy más néven a Nemzetiségi Ház, amely azóta a közösség otthonául szolgál.
Tisztelt Emlékezők!
A reménnyel és a soproni ember hitével kívánok Mindannyiunknak méltóságteljes emlékezést.
(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde.Elhangzott 2014. június 9-én, az Soproni németek 1946-os kitelepítésére való megemlékezésen.)
|
