Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!
Tisztelt Elnök Urak, Igazgató Úr!!
Tisztelt Túlélők és Emlékezők!

„Már másodszor látom életemben, hogy a nagy kataklyzmák egy szemernyivel sem változtatják meg az embert.
Csupán a rossz emberekben levő gonoszság teljesedik ki az ember-farkasok, ember-hiénák, ember-keselyük és ember-szarkák abszolút gonoszságává vagy aljasságává, de ugyanakkor a jók jósága is kiteljesedik és mintegy belülről izzó fényforrás magaslik ki az indulatok sötét háborgásából. Miattuk nem válhat az ember embergyűlölővé, ők a karácsonyi emberek, akik újra és újra megváltják a melegségük hatókörébe vonzott embertársakat" - írta a soproni Becht Rezső „Levelek Európából" című művében három évvel azután, hogy Sopronból és környékéről csaknem háromezer honfitársunkat hurcoltak el a náci haláltáborokba.

Még ma is sztereotípiák, előítéletek és rossz beidegződések kötik gúzsba az emlékezetet, vetnek árnyékot múltba néző pillantásainkra, igyekeznek befolyásolni egyéni vélekedésünket. De a valóság, mely gyakran képes felülmúlni a képzeletet - különösen próbák idején -, könyörtelenül tükröt tart elénk, s tetteink következményeivel szembesítve mindig megmutatja, hogy igazán mi is lakik bennünk...
A rossz mindig rossz, az embertelenség mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen történelmi korban és bármilyen színű lobogó alatt.

Sajátos a magyar történelem, hiszen - csak a XX. századra gondolva - fájdalmasan sokan végezték halál- vagy munkatáborokban, és egészen a közelmúltig többen érezhették magukat másod vagy harmadrendű állampolgároknak.
A zsidóság évszázadokon keresztül szerves részét képezte Sopron életének.
Az első világháború után, a mesterségesen szított antiszemitizmus idején városunk lett a menekülők egyik központja. Ahogy Dr. Pollák Miksa soproni főrabbi írta: „Sopron városában a nyugalom ebben a megbolygatott időben sem lett megzavarva.

Ez nagyrészt köszönhető dr. Sopronyi-Turner Mihály polgármester komoly kötelességteljesítésének és dr. Heimler Károly, az akkori főkapitánynak, akik szigorú pártatlansággal teljesítették szolgálatukat."
A második világháború utolsó éveiben - ahogy Becht Rezső is utalt rá - sokan, sokfélemód gondolkodtak, ezért tartózkodnunk kell az általánosító, kategorikus kijelentésektől. Egy azonban bizonyos, Áder János köztársasági elnök úr szavaival élve: „közülünk is bárki ott lehetett volna az ártatlan áldozatok között. Azok között, akik olyanok voltak, mint mi, ma élők."

A mai napon azért gyűltünk össze, hogy a Holokauszt Emlékévben emlékezzünk a hetven évvel ezelőtti tragikus eseményekről és fejet hajtsunk az ártatlan soproni áldozatok emléke előtt.
Emlékezzünk a soproni zsidó honfitársainkra, akik hosszú évszázadokon keresztül jelentős lélekszámban éltek városunkban, munkájukkal gazdagították, színesítették Sopron városát.

Bár „Elfeledett soproniak" címet viseli a kiállítás, többük alakja és műve azonban a városunkban élők számára ma is ismert és halhatatlan, gondoljunk csak Pap Károly íróra, a küzdelmes utat bejárt Csatkai Endrére, vagy Füredi Oszkárra, akiknek szellemi kisugárzása most is „kézzelfogható", akiknek nevét utca őrzi.
Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik e nagyszabású és méltó kiállítás létrejöttében közreműködtek. Kívánom, hogy ez a kiállítás járuljon hozzá múltunk hitelesebb megismeréséhez, erősítse mindannyiunkban a békesség, a tolerancia és összetartozás lelkületét.

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2014. május 29-én, az "Elfeledett soproniak" című kiállításon.)