Igen Tisztelt Miniszter Úr!
Igen Tisztelt Püspök Úr!
Tisztelt Miniszterelnöki megbízott Asszony!
Tisztelt Európai Parlamenti Képviselő Úr!
Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Vendégeink!

Mi, akik itt élünk Sopronban és környéken, szerencsések vagyunk, hogy a trianoni békediktátumnak nem váltunk áldozatává.

Hálásak vagyunk a névtelen elődeinknek, azoknak, akik 1921. december 14-én népszavazással, kinyilvánították akaratukat, hogy magyarok akarnak maradni.
1921-ben a velencei egyezmény nem születhetett volna meg, ha gróf Bánffy Miklós külügyminiszter a tárgyalás menetét zseniális ötletével nem fordítja meg Magyarország javára. Ebben a diplomáciai sikerben a külügyminiszternek elévülhetetlen érdeme van, amelyért az utókor csak hálás lehet, mi soproniak pedig szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

Sopron város nem csak 1921-ben volt hűséges, hanem sokkal korábban 1277-ben is, amikor a hűségéért szabad királyi városi rangot kapott. Történelmünkből fakadó, hogy az itt élők hűségükkel minden időben a haza és a nemzet szeretetét mindénél előbbre valónak tartották és tartják ma is, napjainkban.

A hűség mindig együtt jár a hittel, hiszen valamihez hűségesnek lenni annyi, mint bízni hitünkben, meggyőződésünkben. A hűség nem magában álló tulajdonságunk, hanem hitünk-meggyőződésünk bizonyítéka.
Bizonyára ugyanígy vélekedett Gróf Bánffy Miklós külügyminiszter, a Bethlen kormány tagja is. Hitt abban, hogy az Ágfalvi csata véráldozattal kivívott katonai győzelmét a diplomácia eszközével még nagyobb sikerre lehet fordítani, egy soproni népszavazással.

Így emlékezett egykoron a népszavazásra gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter:
Sopron készült a népszavazásra, nem azért mintha itt valaki akadt volna, akinek legcsekélyebb kétsége lett volna a népszavazás kimeneteléről, hanem készült a népszavazásra azért, hogy minél hatalmasabban adhasson kifejezést a magyar haza iránti tántoríthatatlan ragaszkodásának. ...
Majd így folytatja: nekem aznap itt Sopronban nem az volt a benyomásom, hogy itt valami szavazás féle folyik, hanem az, hogy ez a nap a maga csendességében lefolyó nemzeti ünnep volt.

Valóban 1921. december 14-e örökre ünnep lett a Civitas Fidelissima városában. 2001-ben a nyolcvanadik évfordulón Magyarország Kormánya ezt a napot hivatalosan a Hűség Napjává nyilvánította, amely ma is a város ünnepe.
A Hűség Napja nekünk, Sopronban a haza, a nemzet és a város szeretetét jelenti. De jelenti azt a reményt is, amellyel bízunk a Gondviselésben, saját és városunk jövőjében.

Sopron Megyei Jogú Város nevében köszönjük Magyarország Kormányának, hogy az elfelejtett gróf Bánffy Miklós külügyminiszter szobrával tiszteleghetünk emléke előtt. Köszönet illeti Párkányi Raab Péter szobrászművészt szép impozáns alkotásáért és mindazokat, akik a megvalósításban közreműködtek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gróf Bánffy Miklós m. kir. külügyminiszter emlékét mától itt az Erzsébet kertben tovább őrizzük városunkban.

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2013. december 14-én, Sopronban az Erzsébet kertben a Bánffy-szobor avatásakor.)