Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Emlékezők!

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm Szakál Ernő, Sopron Város Díszpolgára 100. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségünk valamennyi résztvevőjét.
Köszönöm a Szakál Ernő Alapítvány tagjainak a kezdeményezését, hogy életre hívták a Szakál Ernő-emlékév ünnepi eseményeinek sorában a mai két rendezvényt, örömmel csatlakoztunk támogatásunkkal ezekhez a városunk díszpolgárának emlékét őrző, méltó ünnepi összejövetelekhez.

Olyan emberre emlékezünk ma, akire bízvást rámutathatunk, mint példára, hiszen életútja, hivatásszeretete, embersége, Sopronban és az ország egészében jelen lévő alkotásai, tudományos munkássága, a honi műemlékvédelemben szerzett elévülhetetlen érdemei biztos utakon vitték őt a Munkácsy-díj és a Műemléki Európa-díj kiérdemesülését követően városunk legrangosabb elismeréséig, a díszpolgári cím adományozásáig.

A mai emléktábla-avató ünnepség, valamint az ezt követő életmű-kiállítás során igazán átfogó és összetett képet kaphatunk sokoldalú, tevékeny és nagyszerű díszpolgárunkról, Szakál Ernőről, aki egy személyben volt szobrász, éremművész, tanár, szakíró, műemlékvédelmi szakember, restaurátor, de leginkább, ahogy önvallomását az imént elhangzott Sarkady Sándor versben hallottuk: „csak egy valaki voltam igazán, Szakál Ernő, a kérges kezű kőfaragó.

A kérges kezű ifjú soproni kőfaragó tehetségét és rátermettségét, mi sem bizonyítja jobban, hogy már húszas évei legelején rátaláltak és megbízták őt a háború során romba dőlt ország és szűkebb pátriája, Sopron újjáépítésével, még megmaradt kincseinek helyreállításával. Az Orsolyák terén a szétzúzott Mária-kutat újra összerakta, a Szent György-templomot Isten nevében talpra támogatta, Bánfalva, Sopronhorpács, Lébény temploma, Tihany, Sárospatak, Budavára, és még végtelen hosszan lehetne sorolni országépítő munkásságának remekműveit.

Szakál Ernő gyönyörű alkotásainak halhatatlanságát az adja, hogy sugárzik belőlük az életszerűség, a létrehozójukban rejlő inas és mesterember, mert csak a szorgalom, a hit és a mesterségbeli tudás egysége és teljessége teremthet maradandó műveket. Szakál Ernő meghallotta és megértette a kövek üzenetét, hogy a múlt kövein épülhet fel a jövendő, mert lelke van a kalapácsa alatt formává alakuló kőnek, szobornak, melyek, ha odafigyelünk rájuk hozzánk hajolnak, és megszólítanak. A leleplezésre váró emléktábla, Faragó János kőfaragó alkotása is kíváncsian várja, hogy leleplezzük, és büszkén hirdethesse országnak-világnak: „Ebben a házban, az Országos Műemléki Felügyelőség soproni székhelyén alkotta nagy gótikus művek rekonstrukcióit Szakál Ernő, a középkori kőfaragók titkainak föltárója, Sopron Városának Díszpolgára."

Azt kívánom, hogy a mai két rendezvény egésze, az emléktábla-avatás és az életmű-kiállítás, a közös emlékezés révén jusson el oda, ahová az ünnepi események szervezői azt szánták: a pályatársak, kollégák, tanítványok, barátok és ismerősök, Szakál Ernő valamennyi tisztelője, egyszóval a mai emléknap tisztelt résztvevőinek szívébe!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, eredményes munkát, jó egészséget, további szép napot kívánok mindnyájuknak!

(Dr. Fodor Tamás beszéde. Elhangzott 2013.szeptember 20-án, a Szakál Ernő-emléktábla avatási ünnepségén.)