Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Társulat!

Hallgatva az előttem szólókat, teljesen meggyőződtem arról, hogy egy évvel ezelőtt jól választottunk! Egy ekkora változásnál, mint amely a Petőfi Színházban történt mindig lehetnek zavarok és ezért az ember egy kicsit aggódott. Az előadások alatt legalább úgy aggódtam, mint Önök, akik abban voltak érdekeltek, hogy sikeresek legyenek.

Nemcsak azért, mert a város megérdemli ezt a Társulatot és megérdemli azt a perspektívát, amit itt felvillantottak, hanem azért is, hogy valóban biztosak legyünk abban, hogy az a döntés amit akkor meghoztunk, az valóban helyes volt. Most bátran mondhatom, hogy amikor igazgató Úr elmondta a terveket, hogy mit hoz a városba, hogy mi lesz a jövőkép, akkor ez nekünk nagyon tetszett.
Erre szavaztunk és mondhatjuk azt, hogy ez egy jó döntésnek bizonyult. Itt nemcsak Színház született, hanem valamifajta alkotó közösség, egy olyan alkotó közösség, amely talán a későbbiek során már egy iskola teremtés alapjait is leteszi és valóban itt a nyugati szélen, Európa közepén, Nyugat - Európa tövében már olyan értékeket tudunk együttesen létrehozni, amire büszkék lehetünk mindannyian! Önök is, mi is mint város és az itt élő emberek, a soproniak, akik ezt a szellemi eredményt tudják hasznosítani, élvezni és ez egy olyan színfoltja lehet a város kulturális életének amely teljesen új perspektívákat fog nyitni.

Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy köszönöm mindenkinek a munkáját. Ezt a nehéz évet nagyon jól abszolválták, nehéz időszak volt. Önök is nagyon jól tudják, hogy az ember az igazi barátokat a nehézségben ismeri meg. Amikor szalad a szekér, akkor könnyű mindenkivel barátságban lenni, de amikor nehéz időket él az ember - és itt elsősorban a munkára, a nehéz feltételek közötti teljesítésre gondolok - akkor mutatják meg az emberek és a munkatársak, hogy ki mire képesek.
Talán ez a komoly külső kényszer amely ránk nehezedett jobban összehozta a társaságot, mint egy kényelmesebb helyzetben. Mi támogatjuk az Önök munkáját, mert a kultúra az, amely ennek a városnak egy nagyon fontos területe, hiszen Sopron és a kultúra az egy és ugyanaz és ebben a színház és az előadó művészet mindig is kiemelkedő helyet foglal el.

Továbbra is támogatni fogjuk anyagilag amennyire bírjuk, és külön szeretném megköszönni igazgató úrnak, hogy az adott anyagi lehetőségek között jól gazdálkodtak, jól használták fel azokat a forrásokat amelyek rendelkezésre álltak és ez egyben azt is fogja biztosítani számunkra, hogy a későbbi időkben is nyugodtan megbízhatunk önökben ilyen szempontból is. A mai világban ezt is néznünk kell, hogy eredményesek lehessünk.

Ami a jövőt illeti, a Barlangszínház belépése a Színház életébe meggyőződésem, hogy nagyon nagy lehetőség. Nagy lehetőség, mert egy teljesen új perspektíva nyílik a Barlangszínházon keresztül és a Petőfi Színháznak, mint saját soproni társulatnak kell ezt működtetni. Ez egy kulturális színfoltja lesz ennek a régiónak! A Barlangszínház nemcsak a soproniaknak fog szólni, hanem egy országos színjátszó hely lesz. A helyszín mindig ezt a feladatot töltötte be a korábbi időszakban és ezt újból vissza kell, hogy állítsuk. Illetve nemcsak a magyaroknak, de a határ közelsége miatt az idegeneknek is reményeink szerint olyat tud nyújtani, amit szívesen néznek meg.

Azt kívánom a társulat minden tagjának, hogy a következő évben is eredményesek legyenek. Járják azt az utat, amely az iskolateremtéshez és a műhelymunkához kell, mert ezek az igazi értékek, és aki igazi értéket teremt, az a jövőt fogja megteremteni saját magának és természetesen annak a közösségnek, amelyben ezek az értékek meg tudtak születni. Ehhez kívánok a magam és a város vezetése nevében további sikereket és további eredményes munkát.

(Elhangzott 2013. június 21-én a soproni városházán a Soproni Petőfi Színház évadzáró társulati ülésén. )