Tisztelt Honfitársaim Határon Innen és Túlról!
Kedves Vendégeink, megemlékező Soproni Polgárok!

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm Önöket a Nemzeti Összetartozás Napján, a Trianoni Békediktátum aláírásának 93. évfordulóján rendezett megemlékezésünkön.
Köszönöm a Soproni Erdélyi Kör, előnökének, valamint az egyesület tagjainak, hogy évről évre megszervezik ezt a megemlékezést, életre hívták és életben tartották ezt a rendezvényt, azokban az időkben is, amikor tabu témaként kezelték ezt a napot.

Nem felejthetjük el, hogy fájdalmas, feldolgozhatatlan, érthetetlen, mindenfajta körültekintést nélkülöző, igazságtalan, aránytalan, a magyarság egészére nézve tragikus, rosszindulatú és jóvátehetetlen döntést hozott az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum. A békeszerződés eredményeképp a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, lényegében megcsonkították, e köszöntő keretében hadd ne soroljam most el a mindnyájunk által jól ismert veszteségeket.

Vajon feldolgozható-e valamilyen formában a feldolgozhatatlan? Túl tudjuk-e tenni magunkat a Trianon okozta lelki traumán? Beletörődhetünk-e a megváltoztathatatlanba? Vajon van-e élet Trianon után? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van is, és nincs is... - mondhatnánk, hiszen közel száz év múlva mégiscsak él nemzet e hazán. Talán e történelmi tény lélekromboló abszurditását hivatott „kezelni" a Magyarország Kormányának fekete keret helyett immár nemzetiszínnel megjelenített törvénye, melyet a 90. évfordulón 2010. május 31-én fogadott el az Országgyűlés. E törvény a Nemzeti Összetartozás Napjának határozta meg a Trianon-emléknapot és kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". A törvény indoklásában azzal nem titkolt szándékkal, hogy a trianoni tragédiával kapcsolatos méltóságteljes megemlékezések nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ország föl tudja dolgozni Trianon traumáját, ne csak fájdalommal teljen meg a lélek, hanem a nemzettársainkkal való együttlét örömével. Az emlékezés, nem pedig a felejtés, a kettőt semmiképpen sem szabad összekevernünk.

Tisztelt Emlékezők!
A Magyarország Kormánya kellő elhivatottsággal meg is kezdte azt a munkát, amely a lelki és a kulturális összetartozás érzése mellett a jogi kapcsokat is kialakítja az elszakított nemzettestvéreink között, a kettős állampolgársági törvény véghezvitelével. Európai Uniós tagságunk is megfelelő kereteket és garanciákat biztosít arra, hogy szabadon gyakorolhassuk alapvető jogainkat, a trianoni határok átjárhatósága, a kulturális és gazdasági kapcsolatok akadálymentes építése a közös Európa megteremtésének eszméjével összecseng, és amelyek révén az egykori határok elveszítik korábbi jelentőségüket. Milyen további, és bizony nem is kevés munkánk van még a nemzetegyesítés ügyében, azaz mit kíván a magyar nemzet határon túli része?

- A magyar nyelv hivatalossá tételét.
- A magyar oktatási és kulturális intézményrendszer kiépítését.
- A magyarok lakta területek infrastrukturális és gazdasági fejlesztését,
- A magyar nemzeti szimbólumok hivatalos elismerését.
- A politikai képviselet biztosítását a politikai rendszer minden szintjén.
- S végül, ami csakis ránk, az anyaországra tartozik, és ami talán a legfontosabb:
Ne idegen állampolgárként kezeljük nemzettársainkat Magyarországon!

Engedjék meg, hogy Juhász Gyula Trianon című versének vissza-visszatérő soraival zárjam köszöntő soraimat:
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá."

Tisztelt Emlékezők!
Mindannyiunknak azt kívánom, hogy ne csupán beszéljünk, hanem sokszor és sokat gondoljunk reá, aztán cselekedjünk! A nemzeti összetartozás jegyében tudjunk nap mint nap megújulni, tartalommal megtölteni ezt az új nemzetegyesítést, és határainkon túli magyarjaink is érezzék az anyaországból feléjük áradó szeretetet. Lélekben mi, mai magyarok sohasem adjuk fel, hogy nemzettestvéreinkkel egy kulturális, nemzeti, eszmei közösséget alkotva éljünk határainkon innen és túl, de immár határok nélkül.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(Dr.Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2013. június 4-én, a Barátság Parkban)