1848. március 17., gróf Széchenyi István levele
„Barátom, csudákat élünk! Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült! (...) Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent és, legalább idáig, annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt nem bírhatott volna előállítani. Ha a reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység, s több polgári erény, mint a dicsvágy, én biz azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok! "

Igen tisztelt Ünneplők, Honfitársaim, Kedves Soproniak!

Ma március 15-én, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulójának ünnepén köszöntöm országgyűlési és önkormányzati képviselőinket, Sopron polgárait és Vendégeit.

Március 15-e a magyar szabadságvágy legjelesebb ünnepe.

Március 15-e a világos, tiszta beszéd ünnepe is. Jó példa erre Petőfi esküje, vagy a 12 pont. Sopron polgármestereként, a Petőfi-tér közelében, a Petőfi Színházban én sem tehetek mást: helye és ideje van a világos beszédnek.

A 12 pontot nem a forradalmi hevület rögtönözte. Hosszan készült rá a nemzet.

Ugyanazon a napon, amikor Pesten a cenzúrát megtagadva kinyomtatták a 12 pontot, és amikor a nép megesküdött, hogy „rabok tovább nem leszünk", minderről még hírt sem kapva, Pozsonyban hajóra szállt az Országgyűlés küldöttsége, Kossuth Lajos vezetésével, és vitte a királyhoz szentesítésre a reformtörvényeket.

A 12 pontban a reformkor nagyjai - nem minden ok nélkül - rögzítették követelésként a „közös teherviselés", és a „Nemzeti bank" iránti elszánt igényüket.

1848-ban a közös teherviselés a nemesi kiváltságok megszüntetését és ezzel a polgári átalakulást jelentette.

Ma a közös teherviselés, továbbra is aktuális, de természetesen egészen más tartalommal. Gondoljunk csak arra, lehet-e egy ország, egy város, egy család úgy független s szabad, ha a tisztességes lelkiismeretes munka ellenére folyamatosan újra és újra érzi a nehezedő igát és sokasodó feladatokat a vállán? Lehetünk-e úgy szabadok, ha nincs közös és arányos teherviselés országunkban, városunkban. Lehetünk-e úgy szabadok, ha a hazai bankrendszer megfizethetetlen kamatokba kényszeríti a megsarcolt embereket?

Tisztelt Ünneplők, Soproni polgárok!

2010-ben Magyarország úgy döntött, hogy nem kér ebből a rendszerből. Sopron polgárai is így döntöttek. Az idő igazolta a mai Magyarország döntését, ahogyan az egykori forradalmárokat a kiegyezés idején 1867-ben.

A mai Magyarország kormánya és a Parlament tudja, hogy mit jelent ma a „közös teherviselés" és tudja, hogy mit jelent ma a „Nemzeti Bank".

A közjogi rendszer átalakítása az új Alaptörvény hatályba lépését követően, a családok kimenekítése a devizacsapdából, az államadósság és a rezsi csökkentése bátor és egyedülálló lépések Európa viharos politikai térségben.

Az eredményeink ma már nem csak itthon, de külföldön is láthatóak, melyet figyelemre méltóan, magyar útnak neveznek. Ezekre büszkék lehetünk és méltó lépések 1848 örökségéhez.

Tisztelt Ünneplők!

A mai közös teherviselésnek része a soproni adósságkonszolidáció is, amely az itt élők számára a város további kiegyensúlyozott fejlődését fogja biztosítani. Tudnunk kell, hogy adósságátvállalás egyedülálló az elmúlt 23 év demokráciájának történetében, és példátlan a mai európai politikai közösségben is.

Együtt üzenjük innen, hogy 1848 követelései, látható módon nem vesznek feledésbe, hanem ma is újra és újra tartalommal töltődnek meg.
Meggyőződésem, ahogy 1848-ban ma is, Sopron Polgárainak szívében tovább él, az a márciusi láng, melyet úgy hívunk, „Egyenlőség - Szabadság - Testvériség"

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2013. március 15-én a Petőfi színházban.)