Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örvendetes, hogy harmadik alkalommal állhatunk itt a Széchenyi szobornál, emlékezhetünk a nagy magyarra és átadhatjuk Sopron fiataljainak azt az ösztöndíjat, amit csak a legtehetségesebbek kaphatnak.

Köszöntöm a megjelent önkormányzati képviselőket, alpolgármester urat. Köszöntöm az iskolaigazgató urakat, köszöntöm a Széchenyi Tanulmányi Ösztöndíj nyertes hallgatóit. Tisztelt Hölgyeim és Uraim.

221 évvel ezelőtt született a reformkor vezéralakja, politikusa, író, a polgári Magyarország megteremtésének megálmodója. Keze munkája évszázadokra meghatározta országunk életét. Annak ellenére, hogy Széchenyiről sok mindent tudunk, sokkal jobban kellene ismernünk, mert Széchenyi nem múzeumi tárgy, hanem életműve szellemi forrás a mai ember számára. Gazdag szellemiségéből csak kiragadni lehet, fontos, érdekes részleteket. Ezek közé tartozik a fejlődés iránti töretlen elkötelezettsége. Mélyreható elemzéssel vizsgálta korát és ráébredt utazásai alkalmával, hogy Magyarország nagyon sok dologban elmaradt Európa nyugati felétől. Helyzete lehetővé tette, hogy ne csak elemezzen, de tegyen is annak érdekében, hogy az ország tovább növekedhessen, fejlődhessen.

Amiket tett mindannyian ismerjük. Ismerjük azokat a máig ható létesítményeket, intézményeket, amelyek az Ő nevéhez fűződnek, és amelyek az életünket mai napig meghatározzák. Sopron ebből a szempontból sem marad ki, hiszen Széchenyi városában élünk és itt is megtaláljuk az Ő keze nyomát. Megtaláljuk a Gőzmalmot, a Takarékpénztárt, a Szederegyletet, a bécsújhelyi vasutat vagy a győri postakocsit. Mindezek az eredmények, amelyek ebben a városban születtek, abból a felismerésből jöttek létre, hogy az ország a reformkor idején, ha nem fejlődik, és nem találja meg azokra a kihívásokra, az akkori válaszokat, akkor végérvényesen elszakad Európától. Mondhatnánk, hogy Széchenyi egy olyan korszerű és innovatív ember volt, aki messze korát meghaladta. Ebből kifolyólag nem volt könnyű sem a sorsa, sem az élete. Messze kortársait túlszárnyalta, de nem csak azért, ahogy gondolkodott és papírra vetette teendőit, hanem mert ezeket meg is valósította. Az Ő gondolatait tettek követték és töretlenül hitt Magyarország felemelkedésében, fejlődésében. Ez volt az a hit, az a lánglelkűség, ami sok embert mellé állított. Nemcsak ellenségei, de barátai is voltak, hiszen egyedül nem tudta volt megvalósítani mindazt, aminek ma tanúi lehetünk.

A fejlődés, amelyet Ő követett, az mind a mai napig igaz. Ma sincs másképpen. Ma természetesen mások a kihívások, mások azok a feladatok, amelyeknek meg kell felelni, de a cél ugyanaz: a haladás. A haladás annak érdekében, hogy jobb legyen holnap és holnapután, a gyermekeinknek és a jövő biztos legyen. Ma nagyon nehéz, mert egész Európa küszködik. Mert egész Európa küszködik azokkal a mindannyiunk által ismert nehézségekkel, amelyek a hétköznapi életünkbe is beszűrődtek. Mi az, amit Széchenyi szellemisége, a mi gondjainkhoz hozzá tud tenni? Az a töretlen elkötelezettség, amellyel munkáját végezte, és amivel alkotott. Ezt kell nekünk is megtanulni. türelmesnek, állhatatosnak és kitartónak kell lenni. Mert az új nem jön magától.
Az új mindig nehézségekkel jár. A nehézségek pedig elbátortalanítják az embereket. Ehhez kell az az emberi tartás, az az erkölcsi alap, amely tovább visz minket azon az úton, amely előttünk áll. Ma nagy átalakításoknak lehetünk tanúi. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy az, ami korábban volt az korszerűbb és fejlettebb legyen. Ez mindannyiunk számára embert próbáló, de mindannyiunk számára a jövőt jelenti. Engedjék meg, hogy idézzek Deák Ferenc egy leveléből, amit Széchenyi Istvánnal írt.

„Mi magyarok sokáig aludtunk, alvásunk mély volt és nehéz. Felriasztott végre nehéz alvásunkból a hitel és a világ írója. Ő volt az, aki első ébredésünkkor alakot adott sejtéseinknek és szavakat gondolatainknak. Az észnek és igazságnak égi szikrájánál gyújtotta meg a fáklyáját és mi az Ő fáklyájánál gyújtottuk meg apró mécseinket. Sok apró mécs gyúlt meg, azonban a fáklyának lángjától azok ismét más mécseket gyújtottak meg és mindezek a nagy téren elszórva mindegyik a maga kis körében, egy kis tért világított meg. Így kezdett oszlani a sötétség. Most már láttunk és örültünk az életnek és a világosságnak. „

Ma is így legyen!

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2012. október 20-án Sopronban, a Széchenyi Tanulmányi Ösztöndíjak átadásán)