Tisztelt bad wimpfeni Vendégeink, Kedves Hazalátogató Soproniak!
Tisztelt Töltl Úr, Kedves Barátaink!

Köszöntöm Önöket a 2010-ben felavatott, kitelepítettek tiszteletére emelt emlékműnél.
Sopron történetének egyik legválságosabb és legkegyetlenebb évére, német ajkú polgártársaink kitelepítésének emlékére áll itt mementóként ez az emlékmű. A soproni németek kitelepítése a magyarországi németek elűzésének csak egyik állomása volt, de városunkat éppen úgy fájdalmasan érintette.
A visszaemlékezésekből, személyes találkozásokból tudjuk micsoda fájdalom élt és él azoknak a szívében, akiknek el kellett szakadni rokonaiktól, városuktól, házuktól, korábbi életüktől.

Azokra emlékezünk, akiket kitelepítettek, akik az 1921. decemberi népszavazáson Magyarország és Sopron mellett döntöttek, német ajkúként, de magyar szívvel.

Sopron német polgárai évszázadokon keresztül biztosították munkájukkal, az ítélő magyarsággal és a többi nemzetiséggel azt a gazdagságot, amelyet itt mi ma élvezhetünk.

Miért is történt ez a kitelepítés? Tudjuk ugyan, hogy a Potzdamban ülésező nagyhatalmak záradékba tették, hogy a kitelepítést emberségesen kell végrehajtani. De ez csak frázis volt, hiszen egy kitelepítés önmagában embertelen. Persze hazánkban is találtak támogatókat, az akkori kommunista párt és az Ő támogatói elég keményen dolgoztak azon, hogy a közel 7000 német sopronit kitelepítsék.
De voltak olyanok, mint például Házi Jenő, akik a megmentők közt sokat tettek. Abban az időben ennyire lehetett jutni azzal a segítséggel, egyáltalán ha abban a helyzetben, lehetett segíteni rajtuk.
Meg kell említeni az utókor számára mindazokat, akik szerették volna ezeket az embereket megmenteni, akik szembeszálltak a szovjet támogatással, jelenlévő hatalommal.

Az emlékmű természetesen a kitelepítettek emlékére készült, hogy az utókor gondoljon rájuk. De gondoljunk azokra is, akik segítettek abban, hogy ez a kitelepítés ne történhessen meg. Úgy gondolom, hogy ez az emlékmű őértük is van.
Az emlékmű mindig arra való, hogy emlékezzünk valamire. Ez az emlékmű nemcsak a kitelepítésre hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a 20. század végi történelmünknek nagyon sok fehér foltja van, amely még vár arra, hogy feldolgozzuk és értelmezzük azokat a történelmi eseményeket, amiről ma csak morzsákat tudunk.

Nemcsak a hivatalos történelemírásnak kell emlékezni, hanem nekünk utódoknak is, emlékezni a családokban, elmondani az ifjaknak, az új generációnak, hogy mi is történt. Azért, hogy tanuljanak belőle, mindannyian tanuljunk abból a történelmi tapasztalatból, amely szörnyűséget okozott, és amiből levonhatjuk a tanulságokat. Bátran beszéljünk róla, mert ha valamiről nem beszélünk, akkor az úgy néz ki mintha nem is lenne. Évtizedeken keresztül erről hallgatni kellett, most beszéljünk róla, hogy megtudják a fiatalok, hogy mi is történt?

Végezetül köszönöm azoknak a német ajkú külföldön élő soproniaknak, akik megtisztelték ezt a mai napot és ide ellátogattak, valamint köszönöm azoknak a nem soproniaknak, akik eljöttek velük és velük együtt emlékeznek erre az eseményre. Fontos ez számunkra, hiszen nemcsak Sopronban kell emlékeznünk, hanem ott, az új hazában is.
Engedjék meg, hogy végezetül Töltl Úrnak megköszönjem itt, ezen a helyen a munkásságát, hiszen Bad Wimpfenben a Heimat Múzeumon keresztül tulajdonképpen Sopront őrizte meg azok számára, akiktől elvették Sopront. Köszönöm azoknak a németeknek, akik honfitársainkat befogadták és segítettek abban, hogy újból otthonra leljenek illetve köszönöm a burgenlandiaknak, akik kapcsot jelentettek Sopron és a Németországban élő németek között.

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde, elhangzott 2012. május 20-án a Sopronból kitelepített németek emlékművénél .)