Tisztelt Nagykövet Úr!
Tisztelt Exelenciás Hölgyek és Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1956-os Forradalom és Szabadságharc 55. évfordulója alkalmából Sopron város nevében nagy tisztelettel köszöntöm az Emlékezőket.

1956. október 23-a az a nap volt, amikor a legsötétebb kommunista diktatúra idején a szabadságra, a függetlenségre és a demokráciára vágyó nép megmutatta erejét. Követelte a szabadságot. Először békésen, de a golyózáporra fegyvert ragadtak a pesti ifjak, vidéki fiatalok, munkások, parasztok és katonák. És akik nem fegyverrel, azok élelmiszerrel, minden szükségessel támogatták a harcolókat. Megmozdult az ország. Egyesült erővel, nemzeti összefogással!

A hit vezette 1956 forradalmárait, akik vállalva az áldozatot, akár a halált is, bátran fogtak fegyvert és harcoltak az idegen megszállás és az embertelen rendszer ellen, a szabadságért. Szabad Magyarországot akartak - maguknak és utódaiknak.

1956-ban Budapesthez hasonlóan, - az én szülővárosomban, Sopronban is - a forradalom békés kezdeményezői a főiskolások és az egyetemisták voltak. Budapesttel ellentétben Sopronban nem volt vérontás, mert a rendőrök és a katonák átálltak a forradalom oldalára és az egyetemistákkal közösen védték városunkat a kommunista diktatúrával szemben. Így nyilatkoztak az akkori egyetemi hallgatók: „Sopron a diákok kezén van, a közigazgatás jól működik." A forradalom alatt Sopron a külföldről érkező segélyszállítmányokat fogadta és továbbította Budapestre. Amikor november 4-én Kádár János elárulta a forradalmat és a szovjetek megszállták hazánkat a megtorlás elöl tízezrek kényszerültek városunkon keresztül elhagyni az országot. Több mint kétszázezren emigráltak, szinte a világ minden országába, többek között Németországba is. Köszönet mindazon országoknak, akik befogadták az 56-os magyar menekülteket, honfitársainkat. Az otthon maradt forradalmárokra a Kádári megtorlás várt. Több mint 400 embert végeztek ki 1961-ig, 20.000 embert börtönöztek be és ismeretlen azok száma, akiket a kommunista rendszer egzisztenciálisan megnyomorított.

Nagy árat fizetett a nemzet 1956-ban, azonban ez az óriási áldozat nem volt hiába, mert 1989-ben szelleme győzött és hozzásegítette Európát egy új, szabadabb és demokratikusabb világhoz, amelyet egyesült Európának hívunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megtiszteltetés volt városunknak, hogy itt Berlinben emlékezhettünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulójára.

 

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott német nyelven 2011.10.25-én Berlinben, a Magyar Nagykövetség ünnepségén.)