Főtisztelendő Plébános Urak!
Tisztelt Országgyűlési és Önkormányzati képviselők!
Tisztelt Alpolgármester Urak!
Tisztelt Ünneplők!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szent István királyunk ünnepén nagyon sok gondolat jut eszünkbe, magáról a királyról, magáról a szentről, arról az államalapítóról, akinek eredményeképpen ma itt állhatunk és emlékezhetünk. Szent István királyt mindannyian tiszteljük. Mindannyian ismerjük, azokat az elévülhetetlen eredményeit, amit a magyarság kizárólagosan neki köszönhet. Milyen kor volt az, amiben neki munkálkodnia kellett? 1000 évvel ezelőtt ez a Kárpát-medence, amely befogadta a magyarokat, és amelyet a magyarok megtaláltak, úgy nézett ki, hogy az új haza a Kárpát-medence lesz.
Nem volt könnyű megtartani ezt a területet, hiszen ez időtájt két birodalom ütközőpontja volt. Nyugaton a Német-római Birodalom, keleten a Bizánci Birodalom. Mindkettő sokkal erősebb és hatalmasabb volt, mint az a magyar népesség és az a magyar nemzettség, amely ugyan jeleskedett a vitézségben, de a történelem viharában ez kevés lett volna. Amikor István királyról elmélkedünk, akkor mindig meg kell említeni Géza fejedelmet, aki nagy gondossággal és előrelátóan nevelte. Ebben a nehéz külpolitikai helyzetben ismerte fel István király népének jövőjét abban, hogy a nomád életet nem lehet tovább folytatni, ki kell egyezni kelet és nyugat között, hogy megmaradhasson a nemzet. Feleségül vette Gizellát, a bajor herceg lányát és ezzel tulajdonképpen a nyugati hatalmak ezt mély megnyugvással vették, hiszen rájuk nézve is veszélyt jelentett a magyarság. Kölcsönös volt a megnyugvás, mert a magyarság számára is óriási eredmény volt. Nemcsak a házasság járt ezzel, hanem a kereszténység is, az az új életforma, amelyet meg kellett honosítani. A magyarság a kereszténységet nem kimondottan a Kárpát-medencében ismerte meg, mint tudjuk a történelemből. Azért is lehetett, hogy viszonylag rövid idő alatt a kereszténység elterjedt az országban, a nép között és termőtalajra hullott. Miután az ország megerősödhetett, a belpolitikával kellett foglalkozni, hiszen egy más életformához szokott nép volt a magyar nép akkor. Meg kellett alapítani a közigazgatást, amely francia mintára készült. István király jól tudta, hogy amit átvesz jó példát, azt a magyarsághoz hozzá kell igazítani, mert csak akkor fog működni. A közigazgatás lényeges dolog volt, hiszen megyerendszerünk alapját képezte, ami mind a mai napig működőképes 1000 év után is. A közigazgatás mellett törvényekre volt szükség, hiszen egy szilaj népet kellett megregulázni. Ezeket a törvényeket nagyon bölcsen alkotta meg, és ha ezekbe betekintünk ma is örök érvényű igazságokat lelhetünk fel. A törvények mellett a nép lelkével is kellett foglalkozni, ehhez a kereszténység terjesztésére volt szükség. Ezért Szent István király személyében nemcsak királyunkat, hanem egyházszervezőt is tisztelhetünk. Ő hozta létre azokat az egyházi kerületeket, amelyek ma is működnek és tudni kell, hogy az egyházak nemcsak a hitéletnek voltak bástyái, hanem a kultúrának, az iskolának, az oktatásnak volt a gyökere. Annak idején ezek az intézmények, a keresztény intézmények vállalták fel ezt a feladatot. Az oktatás azért fontos, mert egy népet akkor lehet felemelni, ha mindig okosabb lesz és ki tudja bontakoztatni azt a tehetségét, amit Isten adott neki. Szent István királyunk az első magyar szent, akit nemcsak a római katolikusok, hanem most már a keleti egyházak is szentként tisztelnek. Szent István királyunk Imre herceg fiához írott intelmében szinte mindent leírt, amit egy uralkodónak tudnia kell, s amelyet célszerű betartani. Mindannyian ismerjük és mindannyian tiszteljük. Ha párhuzamot akarunk vonni az akkori kor és a mai kor között, akkor bizony nagyon sok intelme, amely megfogalmazódott, ma is örökérvényű. Egy-két olyan gondolatot szeretnék elmondani, ami ennek kicsit összefoglalója és talán a mai ember számára is ad útmutatást: „Erények nélkül az ember csak zsarnok lehet. A személyes példamutatás a hitelesség mércéje. A törvények tisztelete a társadalmi rend alapja. A kereszténység védelme, az egyetemes értékrend tisztelete, megbecsülése. Más kultúrák befogadása csak növeli a nemzet erejét és színesíti." Valóban így van, szinte majdnem mindegyik gondolat ma ugyanolyan érvényes, mint 1000 évvel ezelőtt. Szent István nagysága abban van, hogy örökérvényű útmutatást adott nemzetének. Olyan törvényeket, amelyek nemzetünk ősi hagyományaiból és a kereszténység erkölcsi alapelveiből ötvöződött. Ezen törvények szellemében őrizhetjük csak meg emberi és nemzeti függetlenségünket, identitásunkat, hitünket és jövőképünket. Hiszem, hogy Szent István királyunk emberi, lelki és uralkodói példájában mérföldkövet ünnepelhetünk. Az 1000 esztendeje uralkodott szentünkben nem a múltat, hanem a jelent és a jövőt méltathatjuk. Azt az alapot, amelyre 1000 éves hazánk épült, és amelyre jövőnket bizton alapozhatjuk.

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2011.augusztus 20-án Sopronban, a Szent István napi ünnepségen.)