Sehr geehrter Herr Brechter,
Sehr verehrter Herr Landtagsabgeordneter Dr. Lasotta,
Sehr geehrter Herr Landesrat Dr. Rezar,
geschätzter Herr Töltl,
Sehr geehrte Frau Rappold,
Sehr verehrter Herr Dries,
Liebe Frau Kerber, werte Gäste!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket jómagam, és Sopron városának valamennyi polgára nevében!
Köszöntöm a jelenlévőket, akik megtisztelték városainkat azzal, hogy a testvérvárosi kapcsolat 20. évfordulóján részt vesznek az ünnepségen.

Két évtized hosszú idő, de városaink közös múltja ennél is régebbre tekint vissza. A trianoni békeszerződés után Sopron Magyarország legnagyobb német többségű városa lett. A soproniak hűsége, hazafiassága megkérdőjelezhetetlen volt, illetve annak tűnt századokon át. A politika mindezeket figyelmen kívül hagyta, s hiába volt sok akkori polgártársaink mentési kísérlete, 7000 német ajkú sopronit mégis megfosztottak állampolgárságuktól, ingó- és ingatlan vagyonától, 1946. április 27. és május 16. között elűzték őket hazájukból, s telepítettek ki az éhező és romokban heverő Németországba.
Amikor a győztes nagyhatalmak konferenciája megkezdődött, a potsdami Cecilienhof kastélyban 1945. július 17-én, már folyamatban volt a keletporoszok, sziléziaiak és szudétanémetek kiűzése.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - kész tények előtt állva - engedtek a Szovjetunió követelésének, és hozzájárultak a német lakosság „áttelepítéséhez". Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke már 1945 tavaszán felszólította a magyar kormányt, tegyen előkészületeket a magyarországi németek kitelepítésére. A pártok képviselői 1945. április 11-én kezdtek erről tárgyalni, és hamar kiderült, hogy a vélemények ellentétesek. A kisgazdák és a szociáldemokraták elvetették a kollektív felelősség elvét, a kommunisták és a parasztpártiak viszont a hazai németséget kivétel nélkül ki akarták telepíteni.
A soproni kisgazdapárt vezetésével az evangélikus és katolikus egyház, valamint a városi tanács támogatásával megindult a kitelepítés alóli mentesítési akció, melynek alapja, hogy a német anyanyelv megvallása nem lehet bűn az ezer éves Magyarországon. Mi sem bizonyítja jobban a soproni németség hűségét a magyar államhoz, mint az 1921-es népszavazás, amikor a német anyanyelvűek többsége magyar akart maradni.
Sajnos nem voltak sikeresek a mentesítési kérelemnek, mert a kommunista Rajk László belügyminiszter nem vette figyelembe a soproniak kérését, sőt az enyhítést jelentő titkos megállapodást is csak a kitelepítések után hozták nyilvánosságra.
A kitelepítés lebonyolítására felállított Népgondozó Hivatal adatai szerint a magyar kormány 1946 és 1948 között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint teljes ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki az éhező és romokban heverő Németországba.

1946 Sopron történetének egyik legválságosabb és legkegyetlenebb éve volt. A soproni németek kitelepítése a magyarországi németek elűzésének ugyan csak egyik állomása volt, de városunkat éppen úgy fájdalmasan érintette.
Ma már nem is tudjuk igazán átérezni, hogy milyen dühös fájdalom lehetett azoknak a szívében, akiknek el kellett szakadni barátaiktól, sok esetben rokonaiktól, házuktól, megszolgált vagyonuktól, városuktól.

Ziermann Lajos az akkori evangélikus esperes, Lackner Kristóf gondolataival búcsúztatta a kitelepítetteket:
„Mergitur, non submergitur."
(Alámerül, de el nem süllyed.)
„Sopron városa és lakossága, a kitelepített és itthon maradt rész, süllyedt, de nem fog elsüllyedni. Isten tesz majd róla."

Köszönet illeti azért német barátainkat, hogy befogadták, megbecsülték német ajkú elűzött honfitársainkat, és segítettek nekik új otthont teremteni.
Köszönet illeti Burgenland tartományt, azért a segítségért, amellyel híd szerepet töltött be a két város kezdeti kapcsolatainak kialakításában.
A politikai helyzet, és a magyarországi diktatúra ugyanakkor szinte lehetetlenné tette a két település szorosabb együttműködését. A kulturális területen mindvégig fennálló kölcsönös kapcsolat a diktatúra évtizedei alatt nem jutott el, nem juthatott el a testvérvárosi szerződésig.
Minderre 1991-ig kellett várni. Magyarországon a kommunista rendszer összeroppanása, Németországon pedig a berlini fal leomlása jelezte, hogy az emberek szabadságvágyának nem lehet határt szabni.
A Testvérvárosi Szerződés aláírásával hivatalosan is összeköttetett a két város és ez a kapcsolat azóta is gyümölcsöző.

A jó testvérvárosi kapcsolat több mint gazdasági, politikai, kulturális együttműködés: élővé a barátság, az emberi érzések teszik.
Bad Wimpfen és Sopron a történelmi hagyományokat, az emberi kapcsolatok történetét ápolja.

Köszönetemet fejezem ki Sopron város nevében, mindazon német polgároknak, akik ma is segítik, ápolják a német-magyar kapcsolatot, ezen belül is a Bad Wimpfen - Sopron kapcsolatot.
Szeretnék köszönetet mondani mindazon vezetőknek, akár magyar, akár német oldalról, akik hozzájárultak a két város közötti kapcsolat kialakításához és fenntartásához.
Elismerésemet fejezem ki az ő áldozatos munkájuknak, melyre továbbra is számítunk!
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Polgármester Úrnak a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért. Biztos vagyok abban, hogy a kölcsönös jó kapcsolat a későbbiekben is megmarad és tovább tudjuk erősíteni a városaink közötti együttműködést.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2011. május 21-én Bad Wimpfenben, a testvérvárosi kapcsolat 20. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen.)