Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégek, Zenebarátok!

Liszt Ferenc magyar zenegéniusz születésének 200. évfordulója alkalmából nagy tisztelettel és szerettel köszöntöm a Soproni Liszt Fesztivál nyitó hangverseny előadóit és a Hallgatóságot. Kitüntetett tisztelettel a Eduard és Jochannes Kutrowatz testvérduót.
Liszt Ferenc Sopronhoz nem messze, az egykori Sopron vármegyében látta meg a napvilágot 1811-ben, a doborjáni (Raiding) szerény tiszttartói lakban. A kisfiú talán négyéves volt, amikor a környezete fölfedezte rendkívüli zenei képességeinek első jeleit. Ifjú és felnőtt korában bejárta egész Európát, meghódítva a zeneszerető közönségét.

Önként vállalta sok áldozattal járó magyarságát. Nem volt kicsinyes épp ellenkezőleg a lovagiasságot tekintette magyar nemzeti tulajdonságnak. Sokat dolgozott annak érdekében, hogy Magyarországon zenei kultúrát teremtsen. Ő volt az első, aki a magyar zenét művészi szintre emelte és ezzel megmutatta, hogy zenei szempontból Magyarország létezik. Zenei missziót teljesített. Magyarnak vallotta magát, de egyben igazi Európa-polgár volt. Korában ő volt a magyar szellem, egyetlen nemzetközi aranykincse. Fontosnak tartotta az európai műveltséget. Nagy befogadóként szinte minden zenei irányzatot integrálni tudott, évszázadok zenéjét tömörítette.

Caroline lengyel hercegnő, ki talán az egyik legközelebbi ismerője volt Liszt Ferencnek, így jellemezte: Wagner egyetlenegy szétbonthatatlan személyiség, olyan kemény, olyan tömör, mint a gyémánt. Liszt, Wagnerrel szemben többrétű, többszólamú, aki hisz az emberiségben, aki adni szeret, nem elvenni.

Liszt Ferencre egész Európa igényt tartott: Bécs, azért, mert ott érte Beethoven homlokcsókja, Párizs azért, mert ott nevelődött férfiúvá, Svájc azért, mert ott lett zeneköltővé, Olaszország azért, mert ott ízlelte meg először a boldogságot, Weimar azért, mert itt lett azzá, amivé lennie kellett, egy század vezérévé. És Ő mégis magyarnak vallotta magát, hogy segítse a magyar szellemi életet összekapcsolni Európával. Tanít, Akadémiát alapít, pezsdít.

Liszt és Sopron kapcsolata a kezdetekre nyúlik vissza. Városunk Liszt Ferenc iránt nagy szeretetet és megbecsülést érzett már 1820-ban, amikor első nyilvános hangversenyét, itt Sopronban adta a kilenc éves csodagyerek. 1840. február 17-18-án másodszor is föllépett Sopronban, a városi Kaszinóban. Pest után Sopron város közgyűlése magyar nyelvű díszpolgári oklevelet ajándékozott neki. 1846. augusztus 3-án harmadszor koncertezett nálunk. A megyegyűlés a vármegye táblabírájává választotta, a város pedig színezüst karmesteri pálcával lepte meg. 1874. február 12-én újra a városi Kaszinó volt immár, a negyedik itteni koncertjének helyszíne. 1881. április 6-án ötödik alkalommal tisztelte meg Sopron városát, ismét sikeres hangversenyt adott.

Ma a városban Liszt emlékét a magyar zenegéniuszt számtalan intézmény neve őrzi. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk Sopron Liszt városa.

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2011. március 13-án a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.)