Hajtsunk fejet a soproni hős egyetemisták előtt, a pesti srácok előtt itt, a Leghűségesebb Város Hűségkapujának közelében, városunk szívében: a Fő téren!
Hordozzuk szívünkben 56 hőseit! Emlékezzünk rájuk! Tetteikből merítsünk erőt, és kövessük céltudatos összefogásukat, amelyre ma is oly nagy szükség van!
Tisztelt Emlékezők, soproniak, Hölgyeim és Uraim!
Ma október 23-án, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 54. évfordulóján és a Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulóján nagy tisztelettel köszöntöm Sopron város polgárait és a vendégeket.
Köszöntöm Firtl Mátyás Sopron és környéke országgyűlési képviselőjét, Dr. Faragó Sándor rektor urat, Bujdosó Alpár Urat a soproni MEFESZ egykori elnökét, Katona Sándor alezredes urat, Sopron egykori rendőrkapitányát és a Soproni Önkormányzat Képviselőtestületét!
Október 23-át írunk az '56-os Forradalmunk dicső napját. Azt a napot, amikor a kommunista diktatúra idején a szabadságra, a függetlenségre és a demokráciára vágyó nép megmutatta erejét. Követelte a szabadságot. Először békésen, de a golyózáporra fegyvert ragadtak a pesti ifjak, vidéki fiatalok, munkások, parasztok, katonák és polgárok. És akik nem fegyverrel, azok élelmiszerrel, minden szükségessel támogatták a harcolókat. Megmozdult az ország. Egyesült erővel, nemzeti összefogással!
Olyan dicsőséges napok voltak ezek, amelyek kitörölhetetlen részletességgel vésődtek bele azok szívébe és emlékezetébe, akik bármilyen módón részesei voltak az '56-os forradalmának!
A hit vezette '56 forradalmárait, akik vállalva az áldozatot, akár a halált is, bátran fogtak fegyvert és harcoltak az idegen megszállás ellen a szabadságért. Szabad Magyarországot akartak - maguknak és utódaiknak.
Szabad Magyarországot, ami mindig is a magyarság fő célja volt. Mert a haza, az együvé tartozás mindig a legszentebbnek számított népünk számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megemlékezésünk nem lenne teljes a városunkban történtek ismertetése nélkül.
Budapesthez hasonlóan a kezdeményezők Sopronban is a főiskolások és egyetemisták voltak.
1956 október 22-én alakult meg a helyi MEFESZ, melynek vezetője Bujdosó Alpár erdőmérnök-hallgató lett.
23-án 3 ezer példányban 16 pontos követelést tettek közzé. 25-én megkezdődött a kommunista hatalom szimbólumainak eltávolítása a közterekről. A mosonmagyaróvári vérengzés hírére, 300-400 fős munkástömeg a Kisvárkerületen ledöntötte és szétverte a szovjet hősi emlékművet.
Általános sztrájk vette kezdetét a soproni üzemekben. Farkas Antal és Várnai László vezette határőrség, valamint Katona Sándor által vezetett rendőrség azonosult az ifjúság követeléseivel és átállt a forradalom oldalára. A rendőrséggel való sikeres megállapodás után a hallgatók karszalagos segédrendőrökként kapcsolódtak be a rend fenntartásába. Közben a hallgatóság fokozatosan felfegyverkezett.. Október 31-én Bujdosó Alpár és társai joggal mondhatták a BBC munkatársainak: „Sopron a diákok kezén van, a közigazgatás jól működik."
November 2-án, halottak napján a Hűség zászlónál október hősei előtt tisztelegtek a MEFESZ és a Nemzeti Tanács küldöttei. Megalakultak a Forradalmi Tanácsok. és a Zárgyár kultúrtermében a Soproni Központi Munkástanács.
November 4-én, vasárnap hajnalban megindult a szovjet orvtámadás Budapest és a vidéki nagyvárosok ellen. Kádár János és társai elárulták a forradalmat, mert 1956. november 1-én szovjet segítséggel megalakítják a „Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt" Münich Ferenc, Apró Antal és mások közreműködésével.
Kéthly Anna államminiszter Bécsből Budapestre tartva, csak Sopronig jutott el.
A MEFESZ bizottság és a Nemzeti Tanács Kéthly mellé diákküldöttként Bujdosó Alpárt, a Soproni MEFESZ elnökét javasolta. Delegáció indult Sopronból New Yorkba, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Nagy Imre-kormány, a forradalmi diákság, és a magyar nép képviseletében. Azt akarták elérni, hogy az ENSZ küldjön rendfenntartó alakulatokat Magyarországra. Nem tudhatták, hogy a nyugati nagyhatalmak az USA-kal az élen már sokkal korábban megegyezett a szovjetekkel arról, hogy nem avatkoznak be a magyar szabadságharc védelmébe. Sopronnál november 4-én körülbelül 5000-en lépték át a határt és menekültek Ausztriába. Másnap a szovjet csapatok megszállták Sopront.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1956. október 23. nemzetünk öntudatra ébredése. Olyan fellépése a világtörténelem színpadán, mely ismét bebizonyította, hogy büszke, önálló, szolgaságot nem tűrő nép a miénk. Miként oly' sokszor a történelemben, most is megmutattuk, hogy saját értékeinket képesek vagyunk védelmezni a tőlünk idegen ideológiákkal, törekvésekkel szemben. Nagy tisztelettel emlékezzünk hát '56-os ifjainkra és mindazokra, akik életüket, egzisztenciájukat, szabadságukat áldozták a szabadság eszméjéért!
Hajtsunk fejet a soproni hős egyetemisták előtt, a pesti srácok előtt itt, a Leghűségesebb Város Hűségkapujának közelében, városunk szívében: a Fő téren!
Hordozzuk szívünkben 56 hőseit! Emlékezzünk rájuk! Tetteikből merítsünk erőt, és kövessük céltudatos összefogásukat, amelyre ma is oly nagy szükség van!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2010-ben a magyar nép megmutatatta, hogy képes nemzetként összefogni egy jobb és szebb jövő érdekében.
Nekünk itt, a jelenben kell helytállnunk. Helytállnunk, méltón forradalmár őseinkhez.
Legyünk bátrak, és saját eszközeinkkel harcoljunk hazánkért, nemzeti kincseinkért, városunkért! Erősítsük meg az egységes magyarságot! Fogjunk össze, és ne hódoljunk idegen érdekeknek! Saját hazánk élete és felvirágoztatása legyen a célunk! Tudjunk a magunk módján áldozatot hozni hazánkért, nemzetünkért! Kirabolt, kivéreztetett hazánkat építsük újjá együtt!
Ne másokra várjunk! Saját magunkra számítsunk! Úgy, ahogy megtették elődeink a történelemben oly' sokszor!
Csak így lehetünk hűek 1956 emlékéhez, és csak így lehet - Isten segedelmével - virágzó, szabad és erős Magyarországot teremteni!
|
