Tisztelt Főtisztelendő Város Plébános Úr, Plébános Urak!
Tisztelt Képviselő Úr!
Tisztelt Országgyűlési, Önkormányzati Képviselőink,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ünneplő soproni polgárok!

Szent István sokféleképpen szerepel történelmi értelmezéseinkben. Sokan legfőbb érdemének a kereszténység felvételét, mások országalapító tevékenységét emelik ki. Mintha több személyről írnának történészeink, a középkor elemzői, holott egy és ugyanazon személyről van szó.

Történeti tudatunkban azonban régóta bujdosik Szent István egyéniségének hagyománya,
amely annyi évszázadokon át sem kopott el, csak kinőtt az emberi keretekből.... Szent István tehát hit, mítosz és legenda."

Szent István olyan korban lett királyunk, amikor ismert világunk, Európa, sokszorosan tagolt kontinens volt. Népeinek békés együttéléséről általánosan még országhatárokon belül sem lehetett beszélni. Ebben az időszakban kemény kézre, lelki nagyságra, uralkodói alázatra és Istenbe valamint jövőbe vetett hitre volt szükség.

„A fejedelmi hatalom több mint száz éve, a törzsvezéri pedig valószínűleg pár évszázada volt már az Árpádok kezén akkor, amikor Szent István trónralépett. István tehát örökjogon ízig-vérig fejedelem volt"..., akit „rendkívül tág látókör és összefogó erő" jellemzett.
Életműve a mai napig Kelet és Nyugat legnagyszabásúbb szintézisét jelenti, „amelynek eredménye, a Magyarország nevű történeti alakulat, napjainkig fennmaradt." Belpolitikai téren ő a nagy normaadó, maga a törvény szava, helyesebben" az ő egyénisége" az a nagy erőközpont, akiből a törvény kiárad."

Elődei: Géza, Árpád, Álmos - keresztények voltak. Pontosabban megkeresztelkedtek. De eszméikben még élt a pusztai népek szövetségén alapuló normarendszer és államszervezet. Szent István felismerte, hogy a Kárpát-medencében megtalált hazát csak úgy lehet megtartani és felvirágoztatni, ha a korabeli Európa keresztény szokásrendjéhez, a keresztény értékrendhez csatlakozunk. Ezért alkotta meg Gellérttel első keresztény alkotmányunkat, a fiához, Imréhez írt intelmeket. Törvényt tett, a keresztény értékekhez alakítva a pusztai rendet.
Intelmeiben tíz parancsolatot adott. A katolikus hitnek megtartásáról, az egyházi állapotok megbecsüléséről, a főpapoknak járó tisztesség megadásáról, a fő embereknek és vitézeknek járó tisztességről, A törvénytevésnek és türelmetességnek megtartásáról, A vendégeknek tartásáról és táplálásáról, a tanácsnak nagyságos voltáról, a fiaknak oktatásáról, az imádkozásnak gyakorlásáról valamint a kegyességről és irgalmasságról és egyéb jóságos cselekedetekről rendelkezett.
Ezekben olyan követendő uralkodói mintát adott, amely a mai vezetők tízparancsolata is lehetne!

Mert mit is mondott Szent István?
Az uralkodónak példát kell mutatnia. Mindennapi ténykedésében úgy kell dolgoznia, mintha minden rajta múlna. Szorgalom és tudatos cselekvés.

A király nem a bölcsek bölcse. Nem tud és nem is tudhat mindent. Sőt, tapasztalata is csak annyi, amennyit egyetlen ember megszerezhet. Ezért szüksége van tanácsadókra, olyan testületre, amely segíti az uralkodásban. Szent István a keresztény királyságban a papságot helyezte erre a tisztre.

Kérve utasítja a jövendő uralkodót, hogy a szabad magyar emberek nagy öregjeit is meg kell hallgatnia, mielőtt országos ügyben cselekszik. Mert csak azok dönthetnek a haza sorsáról, akik érintettek, akik itt élnek. Ma úgy mondanánk: a demokratikus parlament

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Szent István nem alattvalóknak tekintette népét. Sőt! Önmagával egyenrangúnak. Már akkor, ezer évvel ezelőtt tudta, hogy az erős királyságnak a legfontosabb pillére maga a nép, amely alkotja. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy a nemzet akkor, a szabad emberek együttesét jelentette. A vitézekről mondja fiának, Imrének, hogy őket emberi méltóságukban és szabadságukban meg kell tartani. És akkor még nem is szóltunk arról a toleranciáról, amely a vendégekkel és a jövevényekkel kapcsolatos!

Bennük más népek ismereteit hordozó embertársakat lát, akiket tisztelni kell, és a jót eltanulni tőlük. Nem azt mondja István, hogy mindent át kell venni tőlük, azt sem mondja, hogy asszimilálni kell őket, csak annyit, hogy a jót a mi értékrendünkbe illesztve használhatjuk az ő szokásaikból.
„mert az egy nyelvű és egy szokású ország,
gyenge és romlandó..."

Lehet-e korszerűbb politikai „tízparancsolatot" megfogalmazni ma, mint amit István készített Imre fia és utódai számára? Nem.

Szent István nagysága abban van, hogy örökérvényű útmutatást adott nemzetének. Olyan törvényeket, amelyeket nemzetünk ősi hagyományaiból és a kereszténység erkölcsi alapelveiből ötvözött! Ezen törvények szellemében őrizhetjük csak meg emberi és nemzeti függetlenségünket, identitásunkat és jövőképünket, hitünket.

Hiszem, hogy Szent István királyunk emberi, lelki és uralkodói példájában mérföldkövet ünnepelhetünk. Az ezer esztendeje uralkodott szentünkben nem a múltat, hanem a jelent és a jövőt méltathatjuk. Azt az alapot, amelyre 1100 éves hazánk épült, és amelyre jövőnket is bizton alapozhatjuk!

Hölgyeim és Uraim!

Az új évezred magyarsága történelmi esélyt kapott, hogy nemzeti örökségét ne csak megőrizze, de minden korábbinál jobban gyarapítsa is.
Elődeink példája is bizonyítja, hogy ehhez nem kell más, mint hit és elhatározás.
Hit a nemzeti összefogás erejében, és elhatározás a közös célok megvalósításához.
Származástól, vallástól, világnézettől függetlenül ugyanis minden magyarnak közösek a céljai!

Olyan biztonságos, erős és gyarapodó országot akarunk, amely biztosíthatja gyermekeink és unokáink jövőjét. Ahhoz, hogy ez az álmunk megvalósuljon, közösen kell cselekednünk. Mindannyiunkra szükség van!
Ha megértjük Szent István üzenetének lényegét, ha megértjük az ősök iránt érzett hűség parancsát, amely minket, soproniakat különösen kötelez, mi is valóra válthatjuk álmainkat:
Azt a független, erős és biztonságos Magyarországot, amely hűen őrzi nyelvét, kultúráját és hitét. Azt az államot, amely otthona a világ magyarságának, partnere a szabad államok közösségének és rendíthetetlen védelmezője érdekeinknek.

Hiszem, hogy együtt sikerülhet!

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2010. augusztus 20-án a Szent István templom előtti téren.)