Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Köszöntöm Firtl Mátyást, Sopron város országgyűlési képviselőjét! Köszöntöm Kránitz László országgyűlési képviselő urat, köszöntöm a megjelent polgármester urakat. Köszöntöm Járóka Lívia európai parlamenti képviselő asszonyt! Köszöntöm a képviselőket, bizottsági elnököket és természetesen köszöntöm kitüntetetteinket és köszöntök minden vendéget, aki megtisztelte a mai ünnepségünket, Sopron város legnagyobb ünnepét, a Hűség Napját.

Különleges ünnepnapot ünneplünk ma. Ma, december 14-én, a város ünnepén, a Hűség Napján ünnepeljük azt a történelmi eseményt, amely az egész város életét meghatározta, s amely a mi életünket arra az útra terelte, amelyet ma is itt élvezhetünk Sopron városában. Ezt az ünnepet nemcsak mi ünnepeljük, hanem mindenhol a magyarság, ahol magyar szó hangzik, akár hazánkon belül, akár hazánkon kívül. Sopron, a leghűségesebb város, amellyel nemzetünk illette dicső elődeinket, és amelynek mi is örökösei vagyunk. Sokszor mondjuk azt, hogy a Hűség Városa, a Hűség és Szabadság Városa.

Mit is jelent tulajdonképpen ez a szó, hogy hűség? Sok mindent jelent, a magyar nyelv nagyon gazdag, de talán egy- két jelentését emeljük ki. Szerető ragaszkodást hazánkhoz, városunkhoz. Valóban, a hazához, városunkhoz való ragaszkodás az itt élő emberek számára egyértelmű és mindig nyilvánvaló volt. Otthon lenni ezen a tájon, az itt élő emberek között, ez egy elementáris erő az itt élő ember számára. Fontos azért, mert aki otthon van, az a világban is otthon érzi magát. Miért fontos ez? Talán idézzük Kölcsey szavait, aki azt mondta, „a haza minden előtt". Valóban, így van, „haza minden előtt".

Még mit jelent a hűség? Jelenti az állhatatosságot, tudatosságot, kitartást valami mellett, célok megvalósítását. Valóban, ez is igaz. Az I. világháborút követően a reménytelenség idején, akkor, amikor úgy látszott, hogy minden elveszett és semmi vissza nem hozható, akkor ebben a térségben nemcsak Sopronban, hanem Sopron és környékén és a nyugati határszélen felkeltek és fellázadtak az antant diktátuma ellen. Nem volt hiábavaló, mert eredménnyel végződött, a Velencei szerződés eredményével, ami ugyan részeredmény volt egész Nyugat- Magyarország tekintetében, de Sopront tekintve és környékét tekintve bizony teljes győzelmet jelentett.
Ehhez mi kellett? Tudatos kitartás, hinni abban, hogy nemcsak a végzet teljesülhet be, hanem a sorsunkat tudjuk alakítani, és azok a bátrak, akik a sorsunkat alakították. Nekik köszönhetjük, hogy ma Sopron magyar maradt. Azonban, mint mindenért, áldozatot kell hozni, áldozatot, mert áldozat nélkül nincsen semmi. A hűség áldozat nélkül nem nagy teljesítmény, a hűség akkor nagy érték, amikor valamit fizetni is kell érte.
Ez a város fizetett korábban is, mert a hűséget nem 1921-ben élte át az itt élő ember, hanem 1277-ben is. Akkor a koronához, a királyhoz való hűséget mutatta meg a város, ennek eredménye lett a szabad királyi város, annak ellenére, hogy tudták, hogy azok a gyermekek, akiket Ottokár, cseh király elvitt magával bizonytalan sorsra jutnak. Tudták, hogy mit kell cselekedni, áldozatot hoztak.
Áldozatot hoztak 1921-ben is, mert az sem magától érkezett. Meghaltak az ágfalvi csatában, bátrak voltak, s ez az ő bátorságuk az az áldozat, aminek alapján ma itt lehetünk.

Még sok jelentése van a hűségnek, de még egyet nézzünk meg. Ez egy költői jelentés, ahogy Sarkady Sándor, soproni költő fogalmazta meg a soproni várostoronyra írt versében:
„Üszkös romokból talpra állt,
Hű népe küzd, akar;
Épül, virágzik, újra szép;
Erős vár és magyar.
A nagyvilágon e kívül
Számára nincs haza;
Vezesse útját égi jel.
A Hűség Csillaga!"

A Hűség Csillaga a múltban emelkedett fel, de ma is mutatja azt az utat, amerre járnunk kell. Helyettünk nem cselekszik, csak iránytű, jelet mutat, amire oda kell figyelnünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezen jeles ünnep alkalmából meg kell emlékeznünk a 20. század legnagyobb soproni polgármesteréről, Soproni- Thurner Mihályról. Aki embert próbáló időben, abban az időben, amikor minden tönkre ment és minden megváltozott vállalta a város irányítását. Amikor Sopron vármegye területe felére csökkent, a népesség úgyszintén, abban a gazdasági válságos időszakban, olyat alkotott, aminek gyümölcsét ma is érezzük.
Foglalkozott a szegénységgel, az oktatásban maradandót alkotott, hiszen ekkor lett a város igazából diákváros. Ekkor lett a város iparilag is fejlett, ekkor lett üdülés turisztika területén szintén kiemelkedő, mondhatjuk majdnem minden területen maradandót alkotott. Lackner Kristóf örökségét tovább vitte és olyat hagyott ránk, amelyet nekünk kötelességünk megőrizni és tovább fejleszteni.

Kedves Ünneplők!

Ezt a várost a benne élő polgárok tették és teszik naggyá. A díszpolgári címet már több mint száz éve adományozza a város. Olyan jeles személyiségeknek, mint Széchényi István, Liszt Ferenc, Thurner Mihály. Nagyon szép az a hagyomány, melynek folytatásaképpen a 90-es években Sopron város Közgyűlése minden évben, a Hűség Napján köszöntheti mindazokat, akik többet tettek, kiemelkedőt alkottak, életükkel, életművükkel, amivel a város hírnevét öregbítették, akár itt Sopronban, vagy távol Soprontól. Idén is kitüntetéseket fogunk átadni, idén is megköszönjük azoknak, akik most kitüntetést kapnak. Köszönjük nekik azt a munkát, amivel öregbítik városunkat, és amivel hírnevet szereznek hazánknak belföldön és külföldön. Köszönet a munkájukért és kívánom, hogy tovább eredményesen tegyék azt, amit eddig tettek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szomorú kötelességemnek kell eleget tenni, amikor arról kell Önöket értesítenem, hogy két kitüntetettünknek ma már nem tudjuk átadni azt az elismerést, amelyet megérdemelnének.
Hajtsunk fejet Dr. Gidai Erzsébet, professzor asszony és Molnár Tibor, szőlész- borász emlékének egy perces néma felállással.

Köszönöm!

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde 2008 december 14-én, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.)