Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az anyák megmentőjének az ünnepe tulajdonképpen az élet ünnepe.
Hiszen Önök egészségügyi dolgozók, mindannyian az életért, az élettel, az élet érdekében dolgoznak. Az életnél értékesebb és pótolhatatlanabb kincse nincs az embernek. Ezért Önöknek mindenkor köszönet és elismerés kell hogy járjon.
Sopron városa nevében köszönöm Önöknek a munkájukat. Köszönet jár Önöknek elkötelezettségükért, felelősségvállalásukért, minden olyan pillanatért, amelyet egy-egy beteg mellett töltenek el, minden olyan pillanatért, amelyekben a betegeikre gondolnak, mert tudom, tudjuk, hogy a gyógyítás feladata nem fejeződik be a kórház falai között.
Ezért Önöket elismerés és megbecsülés illeti.
Mi, mindazok, akik szó szerint is életünket bízzuk az Önök szakértelmére, tudására, igenis tudatában kell hogy legyünk annak, hogy az Önök munkája az életet szolgálja, az egész magyar társadalmat és jövőt szolgálja.
Tudatosítanunk kell a társadalomban azt is, hogy az Önök munkája úgy szolgálja az egész magyar társadalom jövőjét, hogy éppen Önök azok, akiket a legnagyobb bizonytalanságban tartanak azok a kormányintézkedések, amelyek az egész magyar egészségügyet eddig még soha nem tapasztalható bizonytalanságba sodorták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem ünneprontás ha kimondom, hanem: a mai valóság, az Önök érdeke, és az Önök munkája iránti tisztelet mondatja azt velem, hogy , a mai nap jelentősége külön felértékelődik, azáltal, hogy abban a káoszban, amit a központi intézkedések teremtettek Önöknek a munkavégzés mellett arra is van lelki, szellemi és fizikai ereje, hogy felülemelkedjenek a kialakult helyzeten és viszonyokon.
Megbecsülés illeti Önöket azért, hogy még itt vannak, ide akarnak tartozni, végezni akarják ezt a munkát, amely a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek, a betegeknek a gyógyítása. Ez a hivatástudat és elkötelezettség - a minden nehézségek ellenére való konok elszántság - maga a küldetés- és hivatástudat. Aki ma az Önök pályáján van, az a dolgát kizárólag a küldetéstudat, a szakmaszeretet, az emberség, és a hit szellemében teszi.
Mint fenntartó el kell mondanom Önöknek, hogy az ágyszámcsökkentések és az OEP finanszírozás csökkentése mellett, maga a város, a fenntartó a kormányzati intézkedések miatt, az anyagi és erkölcsi ellehetetlenítettség állapotában kénytelen küzdeni, úgy hogy a népszerűtlen intézkedéseket magának kell megtennie.
Az is a valósághoz tartozik, hogy 5-6 ezer egészségügyi dolgozó, és 1000-1500 orvos kényszerül elhagyni a pályát, úgy hogy az ország lakosságának egészségügyi helyzete katasztrofális, miközben a szakmai és érdekképviseleti szervezetek szétverésére történő kísérletre pedig van kormányzati erő és energia.
De nincs kormányzati szándék és energia a bérek rendezésére, a megfelelő anyagi és erkölcsi elismerés feltételeinek a megteremtésére, miközben pedig minket, önkormányzatot az anyagi ellehetetlenítés szintén kényszerpályára állít..
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azzal kezdtem, hogy a mai nap tulajdonképpen az anyák megmentőjének, azaz az életnek az ünnepe. Önök mindannyian az élet védelmére tett esküjükhöz híven a legnehezebb idők egyike alatt teljesítenek szolgálatot. Ez emelje az elismerések és az örök köszönet rangját és jelentőségét.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Semmelweis-nap, soproni Erzsébet kórház, 2007. június 27,)
|
