Tisztelt Soproniak! Kedves Vendégeink!

Még ha nem is egy hagyományos tanévzáróhoz érkeztünk lesz, de engedjék meg, hogy egy pár szót szóljak és elmondjam a benyomásaimat.

Először is azzal kezdeném, hogy meglepően sokan vannak. Általában a tavaszi időszakban a hallgatók már nem nagyon járnak az órákra, de itt egészen másról van szó, és ennek nagyon örülök. Mindez azt jelenti, hogy a „tanfolyam”, a város megismerését célzó városi séták érdekesek voltak, érdeklődésre tartottak számot, hiszen ennyien az utolsó napig kitartottak.

Ez azt is jelenti számunkra, hogy a város megismerése elemi igényként merül fel azokban, akik nyilván itt élnek a városban, ezek lehetnek régebben itt élő vagy nem olyan régóta itt élő soproni polgárok, de egy tény kérdés, hogy a városhoz a soproniak részéről igen erős kötődés van, igen erős érzelmi szálak fűzik az embereket a városhoz és ez egy jó érzés.

Ez egy óriási értéke a városnak, mert egy város értékét az ott lakók adják meg. Tehát lehet szép a város, lehet gazdag - majd erről is egy pár szót szólnék- , de az igazi értékét az ott élő emberek jelentik, azok, kik hétköznaponként élik a maguk életét, és ezeket az alkalmakat, amelyek a város megismerését célozzák fontosnak tartják.

Önök kitartó munkával tavaly szeptembere óta róják a köröket a városban és meghallgatták mindazokat, akik tudtak újat és szakszerűt mondani.

Egy igen gazdag történelmű magyar városról van szó, amely a magyar történelem és a régió szempontjából kiemelkedő szerepet töltött be minden történelmi korban. Ha csak azt mondom, hogy a korai vaskorban már lakták a Várhely és környékét, majd a római kor idején pedig a római impériumnak volt fontos része.

A Magyar történelem szempontjából is kiemelkedő, hiszen a honfoglalás korban Sopron és környéke határvidék volt, és mint határvidéknek, úgy szoktam mondani, hogy a végváriaknak elég sok feladatuk támadt a nagyhatalmak ütközőzónájában. Ez mind a mai napig így van, a hidegháború végéig legalábbis így volt, reménykedünk, hogy előretekintve ez egyre kevésbé fog problémát okozni. A Magyar történelem során a város Szabad Királyi Városi rangot kapott, amely óriási lehetőséget nyitott számunkra, hiszen a középkorban csak a királynak tartoztunk 1277-től számadással, és ez a város fejlődése szempontjából és a társadalmi átalakulások szempontjából igen jó hatással volt.

Itt a polgárság és egyáltalán a CÉH rendszer ki tudott alakulni. A mezőgazdaság, ami gyakorlatilag a szőlőtermesztést jelentette, ez a kereskedelem mellett óriási hajtóerő volt, és természetesen nem akarom elsorolni a magyar történelem fő évszámait, de Mátyás királytól a király koronázásokig és sok minden másig olyan történelmi események voltak, amelyek kiemelik a várost.  1921-ben az I. világháború után Sopron példát mutatott azzal, hogy magyarok akartunk maradni és nem Ausztriához tartozni. Ennek a mai napig is hatása van, hiszen az itt élő népek, a németek, a magyarok, a horvátok, és nem szabad elfelejteni a zsidóságot sem, megtalálták azt az együttműködési lehetőséget, amely gazdagította a várost. Ez óriási előnye, és egy óriási plusz erő. Ma is így van és ma is ugyanezt az elvet kell követni, mert maga a város a történelem során - és most a nagy történelmi lépéseket mondom - ez egy befogadó város volt. Miért volt befogadó? Mert a határ szélén állt, a birodalmak szélén. És akik a birodalom szélén vannak, azok bizony ki vannak téve mindenféle konfliktusnak, a birodalmak hatásának, melyek hol az egyik oldalon, hol a másik oldalon jelennek meg.

A németség jelenléte az iparosodás, illetve a polgárosodás területén nagy hajtóerő volt. Csak hogy egy példát mondjak, a közigazgatási rendszer egy jelentős részét őtőlük örököltük meg.

Ha a történelemről egy kicsit túllépünk és megnézzük még mindazt, hogy milyen értékeink vannak, akkor azt kell mondani, hogy nagyon jó helyen fekszik a város földrajzilag. A klímáját, a földrajzát tekintve egyedülálló, és ennek a hasznosítása nyilvánvalóan minden korban lehetséges volt, és ez a mai napig így van.

Gyönyörű a környezetünk, a soproni hegyvidék csodálatos, a Fertő tóval, az Alpokaljával, mind az állatvilág, mind a növényvilág olyan gazdag, amit kevesen mondhatnak el, de ez azt is jelenti, hogy nagyon sok a tennivaló, mert a szépre vigyázni kell és meg kell őrizni az utókor számára.

De ahogy mondtam az elején, azok az emberek tesznek egy várost naggyá, akik benne élnek. Ez a legnagyobb értékünk és ezt kell a legjobban vigyázni és óvni.

Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan részt vettek ezen a rendezvénysorozaton, mert az Önök identitása minden szempontból az elkötelezettségnek a maximumát jelenti. Arra kérem Önöket, hogy adják tovább ezt a tapasztalatot, és a Pro Kultúrának pedig azt javaslom, hogy folytassa ezt a gyakorlatot, mert ezzel egymást tudják segíteni.

A magam részéről a város nevében tisztelettel gratulálok valamennyi résztvevőnek, legközelebb is ilyen népes csapattal találkozzunk az „utolsó tanórán”!

(Dr. Fodor Tamás polgármester beszéde. Elhangzott 2019. május 19-én a „Gyorstalpaló városismereti séta” utolsó állomásán, a Városházán.)