Tisztelt Rektor Úr!

Tisztelt Dékán Urak, Professzor Hölgyek, és Urak!

Kedves Valétálók, Hallgatók!

Kedves Szülők és Családtagok!

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében nagy tisztelettel és baráti szeretettel köszöntöm Önöket a Soproni Egyetem selmeci-soproni hagyományokat ápoló hallgatóinak a valéta ünnepségén.

Megható pillanat ez a mai nap, mindannyiunk számára hiszen ezen a szép ünnepi estén, mint végzős hallgatók itt, az ősi várostorony lábánál, a Hűség Kapu előtt, búcsúznak városunktól és az Alma Matertől.

Az idei esztendő különösen is ünnepi és felemelő, hiszen éppen 100 éve történt, hogy Selmecbányáról menekülő egykori Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola, városunkban, Sopronban talált új hazára.

Az első előadások Sopronban 1919. április 28-án kezdődtek meg.

Nagytiszteletű elődömnek, dr. Sopronyi-Thurner Mihály polgármesternek és a soproni származású Laehne Hugó államtitkárnak elévülhetetlen szerepe van, abban, hogy a Selmecbánya megszállása által hontalanná vált főiskolát Sopronba helyezték át.

 Dr. Thurner Mihály igazi otthont biztosított az Akadémiának, a Hűség Városában. A soproni polgároknak szóló felhívása így hangzott:

„Ezen egyetemi jelleggel bíró főiskola idehelyezésével városunk kulturális és gazdasági fellendülése hatalmas lépést tesz előbbre és ezért – apellálva

polgáraink városunk iránt mindenkor tanúsított szeretetére és áldozatkészségére, felkérem őket, hogy lakásoknak minél tömegesebb felajánlása által a főiskolának elhelyezésében kezemre járni szíveskedjenek, valamint arra is, hogy városunk új lakóival szemben a legmesszebbmenő előzékenységet és jóindulatot tanúsítani szíveskedjenek, hogy ezáltal nekik a Sopronban való tartózkodást kedvessé tegyük és őket hozzánk kötni sikerüljön.”

Az akkori diákelődök nem is gondolták, hogy a hontalanná válás és a menekülés után, hamarosan fegyverrel kell küzdeniük azért, hogy itt maradhassanak.

E sorsdöntő időben az Akadémia hallgatói egy emberként küzdöttek azért, hogy Sopron magyar maradhasson és ők végleges hazára leljenek. A sikert nem adták ingyen, a legdrágábbal, sokszor az életükkel fizettek, ezért mondják hogy: „Sopron a vérrel szerzett alma máter.”

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Meg kell emlékeznünk az otthonra találás folyamatban résztvevő másik kiemelkedő történelmi személyiségről is: gróf Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatási miniszterről, a város egykori országgyűlési képviselőjéről.

Mint a város parlamenti képviselője és azt követően is, éveken át azon fáradozott, hogy Sopron érdekeit hűségesen szolgálja.

Neki köszönhető az Alma Mater Sopronban történő elhelyezésének a véglegesítése. Gróf Klebelsberg Kuno nemcsak támogatta a város felsőoktatásának a kiépítését, hanem jelentősen hozzájárult annak fejlődéséhez. Az Akadémia letelepedésének a megerősítése mellett, neki köszönhető, hogy 1930-ban itt a városban nyithatta meg kapuit a pécsi Erzsébet tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi kara. Óriási szerepe volt abban, hogy Sopron igazi iskolavárossá válhatott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim Közösség!

Sopron városa 100 évvel ezelőtt nagy örömmel és szeretettel tárta ki a kapuit. A város polgársága megértően, jó szívvel fogadta és várta a tanárokat és diákokat egyaránt.

A tanárok, firmák és balekok hamar megszerették városunkat. A város és az egyetem sorsa azóta elválaszthatatlanul Összekapcsolódott. Összeforrasztotta őket a 20. század véres történelmi eseményei: az ágfalvi csata, a nyugat-magyarországi felkelés vagy 1956-os forradalom és szabadságharc felejthetetlen pillanatai. A város és az egyetem egymás nélkül elképzelhetetlenek, életünk véglegesen összefonódott.

Kedves Szülők és Családtagok!

Nemcsak a búcsúzó diákoknak, hanem Önöknek is nagy nap ez a mai. Joggal lehetnek büszkék a Soproni Egyetemen végzett leányaikra, fiaikra, testvéreikre, rokonaikra.

Mindannyian jól tudjuk, hogy mennyi erőfeszítés, mennyi munka van egy új diplomában. Ez a sok munka, nem csak azoké, akik a diplomát kapják, hanem mindazoké, akik az ifjú diplomásokat ezen az úton segítették és támogatták.

Kedves Valétáló Diákok!

Amikor itt kilépnek az ősi várostorony alatt, azt kívánom, hogy tartalmas, és boldog életük legyen. Ne feledjék, hogy Sopron, „A leghűségesebb Város” mindig várja Önöket!

Szeressék Sopront a távolból is!

Isten áldása kísérje életüket!

’Jó szerencsét’ !