Kedves /Magyar / Horvát Olvasók!

Olyan kiadványt vehetnek most kezükbe, amely a három itt együtt élő nép (magyar, német, horvát) alkotó ereje, tudása és színes hagyományai által létrehozott kincset tárja Önök elé. Ez a kincs Sopron, mely csak a kelta-, avar-, római köveken, magyar kézben újjáélesztve, az ide települt horvát, német családok áldozatos segítségével vált olyan várossá, amilyennek ma is látjuk, s amelyre büszkék vagyunk.
Talán nem véletlen, hogy éppen itt alakult ilyen sokszínűvé a népesség, hogy békességben éljen már kilencszáz esztendeje egymás mellett, gyarapítva a közös szülőföldet.
Sopron ugyanis már az ősidőkben fontos kereskedelmi útvonalak mellett nyerte el hídfő szerepét, s természetessé vált itt a sokféle nyelv csengése.
A vasfüggöny és a vörös diktatúra méltatlanul háttérbe szorította az itt élő nemzetiségeket, de megpróbálta kiölni még a magyar nemzeti öntudatot is. Szerencsére nemzetiségeink - ha másként nem - családjaikon belül őrizték és menekítették át a mai időkbe mindazt a kincset, amit a népek ősi tudása hordoz. A '90-es évektől aztán teljes pompájában újjászülethetett a régi hagyományrendszer, s feléledt a kíváncsiság is a velünk élő kultúrák iránt.
Örömteli ez a folyamat, hiszen csak azok a népek, nemzetiségek élhetnek békességben, megértésben egymással, amelyek ismerik a másik hagyományait, vagyis a szívét. Ez a kölcsönös tisztelet, szeretet Sopronra mindig is jellemző volt. Ékes példája ennek nemcsak a múltban itt élt neves horvát családok tevékenysége, hanem a város címerében is szereplő nyitott kapu, a befogadás, a vendégszeretet jelképe.

A horvát-magyar testvéri kapcsolat ősidőkbe nyúlik, s emlékük, közössé vált hagyományaik Sopronban és Zágrábban egyaránt visszaköszönnek.
Talán nem volt véletlen, hogy Zvojimír király Ilonát, a magyar királyleányt vette feleségül, s 1091-ben a horvátok Ilona fivérét, a mi Szent László Királyunkat hívták segítségül. László Magyarország társországává tette Horvátországot, Zágrábban püspökséget létesített, székesegyházat alapított. Ezzel a keresztény államcsalád olyan mintáját adta, amelyhez fogható ma sincs Európában! Egy magyar ember mindig meghatottan lép be a zágrábi katedrálisba, ahol már az első pillanatban feltűnik a jobb hátsó mellékoltár barokk Boldogasszony-képe a felirattal: „Patrona Hungariae et Croatiae". Nemcsak a finom szépségű madonna látványa, hanem az előtte szüntelenül világító mécsesek karéja és az imádkozó horvátok sokasága is odavonzza az embert.
Zágráb utcáin is számos közös emlék villan elénk: magyar királyok, emléktáblák, horvát gyökerű, magyarrá vált családok nevei... Ott vannak, a horvát fővárosban, békében, tisztességgel!
És az sem csupán a sors szeszélye, hogy a tatár elől menekülő IV. Béla éppen Horvátországban, Trau (Trogir) várában várja meg a tatárdúlás végét. Béla menekülését és a horvátok befogadó szeretetét még ma is számos horvát legenda őrzi, például Kálnikban, a szilvás menekülés...
Meg kell említeni, hiszen a csodával határos, hogy Horvátországban is van egy Sopron: apró település, hasonló természeti környezetben, hegyek és szőlők között, mint a mi Sopronunk...

A nagyhatalmi politika többször is megpróbált a népeink között ellentétet szítani, de a máig élő hagyományok mutatják, hogy a szívek mélyén megmaradt a testvéri szeretet, nemcsak a mi háromnyelvű, egyszívű nyugat-dunántúli régiónkban.

Ez a kötet, amit most kezébe foghat az olvasó, a koronája mindannak, ami a magyar-német-horvát testvéri együttélést mutatja. Sopronban évek óta kutatják a városunkban és a volt vármegyénkben letelepedett horvát családok történetét, kétnyelvű kiadvánnyal tisztelegtek már a Pejacsevics-család emléke előtt, és öt esztendeje jelenik meg három nyelven az „Újra együtt" naptár, hogy bemutassa vidékünk természeti és építészeti kincseit, kulturális értékeit, tudós és művész nagyságait. A mai napig fáradhatatlanul építi és őrzi a horvátországi kapcsolatokat a Soproni Horvát Önkormányzat és a Horvát Kulturális Egyesület.

Sopronnak a sajátos karakterét mindig a múlt ismeretén alapuló jövőbe tekintés adta. Ahogy Gombocz Endre tudós botanikus mondta: „Jövőnk ígérete múltunk igaz ismeretében van".
Mi, a történelem viharait megszenvedő városunk polgárai ezért különösen nyitott szívvel fordulunk testvéri népeink felé, s a horvátsággal ápolt kapcsolat számunkra a két erős nemzeti büszkeséggel megáldott nép együttműködését teszi lehetővé.
Hiszem, hogy ennek nemcsak politikai megfontolás, a globalizált világban való megmaradásunkért folytatott küzdelem az alapja, hanem az a természetes, egyenrangú felek barátsága, amely a Szent Korona alatt összeforrasztotta népeinket.

Ennek jegyében és a történelmi emlékek felfedezésével a Horvátországból hozzánk érkező embereket Sopronban ismerős mentalitás, otthonos világ, és szeretet fogadja.
Nyitott kapukkal és meleg szívvel várjuk Önöket!

Dr. Fodor Tamás
Sopron Megyei Jogú Város polgármestere

(Sopron polgármesterének előszava a városról szóló horvát-magyar nyelvű kiadványhoz.)