Tisztelt Rektor Urak, Dékán Urak!
Tisztelt Professzor Hölgyek és Urak!
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak
Kedves Diákok, Hölgyeim és Uraim!

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm az Emlékező közösséget a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola Sopronba költözésének 100 éves jubileumi megemlékezésén.
A Soproni Egyetem, együttműködve Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatával, az idei év decemberétől jövő év áprilisáig tartó programsorozattal emlékezik meg arról a 100 évvel ezelőtti eseményről, amelynek a végén Selmecbányáról a Főiskola Sopronba költözött.
Az első Világháborút követő trianoni békeszerződés következményeként száz évvel ezelőtt, a Soproni Egyetem jogelődje, a Magyar Királyi Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola elhagyni kényszerült Selmecbánya városát. A Főiskolával menekülő hallgatókat, oktatókat Sopron városa fogadta be.
Sopronban az első előadások 1919. április 28-án kezdődtek meg. Ekkor összesen 326 hallgató iratkozott be az akadémiára.

A soproni intézmény a változások közepette is megőrizte a selmeci múlt hagyományait, értékeit.
Nagytiszteletű elődöm, Sopronyi-Thurner Mihály polgármester 1923-ban így beszélt a selmeci hagyományokról:
„Hagyományaitok másfél évszázadon át nemzedékről nemzedékre, évfolyamról évfolyamra átöröklött, az emlékek díszes láncolatából tevődnek össze."
Ezek a hagyományok tiszteletet érdemelnek, szép emlékeket őriznek és emlékeket ébresztenek.
Dr. Thurner Mihály éppen száz éve, 1918-ban került Sopron város élére. Nemcsak Sopron, hanem az egész ország, az egész magyarság számára egy nagyon nehéz történelmi pillanatban.
Vesztes és véres háború után, egy, a legyőzöttek számára szörnyű békediktátum előtt.

A szinte megoldhatatlan feladatok ellenére jövőbe látó és tenni tudó polgármesternek bizonyult. 1918. augusztus 2-án tartott székfoglalóbeszédében ezt így fogalmazta meg:
„Ígérem, hogy tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni. (...) Hogy Lackner Kristóf örökségére méltó lehessek, a városházát szent helynek tekintem, amelyen mást nem ismerek, mint a köz érdekeinek hűséges, előrelátó szolgálatát."
Az új várospolitikának fontos eleme volt Sopron iskolaváros szerepének az erősítése és bővítése.
Erőfeszítéseit történelmi siker koronázta, mert a nagyhírű Akadémia Sopronban, 1919. április 28-án megkezdhette működését.
Ismert tény, hogy a Selmecbányai Akadémia letelepítésében és befogadásában a polgármesternek elévülhetetlen érdemei voltak.

Dr. Thurner Mihály igazi otthont biztosított az Akadémiának. Ezt mutatja az alábbi, a soproni polgároknak szóló akkori felhívása is:

„A magyar népkormány Selmecbánya megszállása által hontalanná vált Magyar Bányászati és Erdészeti Főiskolát Sopronba helyezi át...
Ezen egyetemi jelleggel bíró főiskola idehelyezésével városunk kulturális és gazdasági fellendülése hatalmas lépést tesz előbbre és ezért - apellálva polgáraink városunk iránt mindenkor tanúsított szeretetére és áldozatkészségére, felkérem őket, hogy lakásoknak minél tömegesebb felajánlása által a főiskolának elhelyezésében kezemre járni szíveskedjenek, valamint arra is, hogy városunk új lakóival szemben a legmesszebbmenő előzékenységet és jóindulatot tanúsítani szíveskedjenek, hogy ezáltal nekik a Sopronban való tartózkodást kedvessé tegyük és őket hozzánk kötni sikerüljön. "
Meg kell emlékeznünk a soproni származású Laehne Hugó államtitkár szerepéről is. Hiszen neki köszönhető, hogy elhelyezés tekintetében Budapest és Gödöllő mellett Sopron is szóba kerülhetett.
Ki kell emelni gróf Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatási miniszter, a város egykori országgyűlési képviselőjének az elévülhetetlen érdemeit. Hiszen mint a város képviselője, éveken át azon fáradozott, hogy Sopron város érdekeit hűségesen szolgálja, valamint a város gazdaságát és közművelődését fellendítse. Neki köszönheti a város a Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola Sopronban történő elhelyezésének a véglegesítését.
Sopron városa 100 évvel ezelőtt örömmel tárta ki a kapuit. A város polgársága jó szívvel várta a menekülőket.
A tanárok és a diákok pedig hamar megszerették városunkat, hiszen a természeti környezet is sokban emlékeztette őket régi Alma Materükre, Selmecre.

Tisztelt Emlékező Közösség!
Sopron város és az egyetem polgársága azóta elválaszthatatlanul összeforrt.
Összeforrasztotta őket az elmúlt évszázad sokszor véres történelmi eseményei.
Összeforrasztotta őket a nyugat-magyarországi felkelés és a népszavazás.
Összeforrasztotta őket elválaszthatatlanul Szechányi Elemér és Machatsek Gyula, és sok más fiatal hős hazánkért kiontott vére.
E sorsdöntő időben az Akadémia hallgatói egy emberként küzdöttek azért, hogy Sopron magyar maradhasson. Ők úgy mondták: „Sopron a vérrel szerzett alma máter."
Ami nem sikerült nekik 1918. decemberében Selmecbányán a Felvidéket megszálló cseh légió katonáival szemben, az sikerült 1921-ben, itt Sopronban, a várost megszállni akaró osztrák katonák ellenében.
Megmentették az Akadémia új hajlékát.

Tisztelt Emlékező Közösség!
A Hűség Városa nem felejtette el a diákok véráldozatát, emléküket azóta is kegyelettel őrizzük. Sopron városa pedig az egyetemnek azóta is otthona, ahol megértésre, megbecsülésre és talán a legfontosabbra, szeretetre talált.
Dr. Thurner Mihály polgármester a bányászati szakoktatás megindulásának a 200. évfordulója alkalmából 1935. június 22-én tartott ünnepségen, ezt így fogalmazta meg:
„Ennek a kapcsolatnak változatlan fenntartására szüksége van a városnak és szüksége van az országnak; ennek a kapcsolatnak sértetlen megóvását a nyugati végeken a magyarság érdeke követeli meg.
Az ünnepelt kétszász esztendőből csak másfél évtized jutott ugyan Sopronnak, de ez alatt a rövid idő alatt is beírták nevüket Sopron történetébe tanárok és hallgatok egyaránt."
Úgy gondolom az eltelt idő igazolta Thurner polgármester gondolatait.
A város és az egyetem egymás nélkül elképzelhetetlenek, sorsuk véglegesen összefonódott.
Azt kívánom Mindannyiunknak, hogy legyünk büszkék ősi hagyományainkra, szeressük ezt az egyetemet, de tegyünk meg mindent azért, hogy a XXI. században, Magyarország egyik meghatározó felsőoktatási intézménnyé fejlődhessen.
Sok szerencsét! - Jó szerencsét!

Sopron, 2018. december 04.