Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Főrabbi!
Tisztelt emlékező Közösség, Hölgyeim és Uraim!

Emlékezni jöttünk a Zsidó Temetőbe, a Sopronból 74 évvel ezelőtt elhurcolt, deportált közel kétezer férfi, nő és gyermek áldozatra.

Nem volt más bűnük, csak a származásuk. Bár magyarok voltak, de génjeikben zsidók és ez a nyilas diktatórikus, embertelen hatalom szemében megbocsáthatatlan bűn volt. Olyannyira, hogy a származásuk miatt sárga csillaggal megbélyegzetteket munkaszolgálatra majd haláltáborokba hurcolták.

Pedig ők is emberek voltak: olyanok, mint mi. Kereskedtek, tanítottak, gyógyítottak, terveztek vagy éppen a művészeteknek hódoltak. Szerették őket szomszédaik, rokonaik, iskolatársaik, kollégáik.

A haláltábor áldozatainak emlékét őrzi, a mellettem látható monumentális márványfal, asoproni (zsidó) mártírok fala. De emléküket őrzi a II. világháború áldozatainak emelt Deák téri szobor, vagy Új utcában látható napvitorlák és emléktáblák, a belvárosi botlókővek, valamint a Pap réti emlékmű, melynek a kerítésén az olvasható „Áldott legyen az igazak emléke!"

Tisztelt Emlékezők!

A rossz mindig rossz, az embertelenség mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen történelmi korban és bármilyen színű lobogó alatt.
Mi magyarok büszke nemzetté akkor tudunk válni, ha képesek vagyunk mindig őszintén szembenézni történelmünk sötét korszakaival is. Ehhez tartozik az is hogy, megismerjük azoknak a történetét, akik a vészkorszakban a jó oldalon álltak. Mert tudjuk, hogy a borzalmak között is voltak, akik mentették az üldözötteket.
Voltak, akik szembefordultak, voltak embermentők, voltak családok, akik zsidó embertársaikat mentették, voltak papok, akik keresztleveleket írtak, fiatal zsidók és magyarok álegyenruhákban, hamis parancsokat lobogtatva, vagy éppen külföldi diplomaták, akik személyesen mentették ki az embereket sokszor a halálba robogó vonatokról.
Ők voltak azok akik, minden földi hatalommal szemben a lelkiismeretük szavát követték.
Ellenállni, szót emelni az üldözöttek mellett a vészkorszakban bizony élet-halál kérdése volt akkor.
Dr. Németh Alajos,„Sopron könnyes-véres dátumai" című könyvében, így ír erről a segítségről:
„A plébániák valóságos keresztlevél gyárakká váltak. Sokat forgattuk a gyűrött, kopott, régi anyakönyveket, hogy a véget érni nem akaró igényléseket kielégíthessük. (...)

A zsidóellenes propaganda addig soha nem tapasztalt méreteket öltött. Áldozatai alig mertek az utcán mutatkozni.(...)A túlzó antiszemiták kemény szemrehányásokkal illeték az Egyházat, papjait ..."A szerző azt is leírja, hogy a zsidóság a templomban biztos menedékhelyet találtak, egy olyan mentsvárat, ahol nem gúnyolja, bántalmazza vagy üldözi őket senki.
Még egy elfelejtett nevet kell kiemelnünk, aki akkor a várost vezette, dr. Kamenszky Árpád polgármester nevét. Ő róla így ír dr. Tárkányi Sándor az Elfeledett soproniak című könyvében:

„Dr. Kámenszky Árpád polgármester a zsidók megkíméléésrt mindent megtett, azonban több városi tisztviselő, illetve a beérkezett szombathelyi csendőrosztag nem vonakodott túlteljesíteni a zsidóellenes rendeleteket."
Ma már tudjuk, hogy minden erőfeszítés ellenére, az igaz emberek azonban kevesen voltak. A haza sokkal többet kívánt volna belőlük.

Tisztelt Emlékező Közösség!

A zsidóság évszázadok óta szerves részét képezi Sopron életének. Nem tudjuk pontosan, mikor települtek le az első zsidók Sopron környékén, de annyi bizonyos, hogy az Árpád-korban már beilleszkedtek a város életébe.
Az első világháború után, a mesterségesen szított antiszemitizmus idején városunk lett a menekülők egyik központja. Nem feledhetjük el, hogy a vészkorszakban a soproni zsidó közösség napjainkig tartó fájó sebeket szenvedett. Az egykor élő, a város részét képező közösségnek mára csak a töredéke maradt meg.
Tudjuk, hogy a város egyik leghűségesebb polgárai voltak ők. Hogy ez mennyire igaz, ismét Dr. Tárkányi Sándor Elfeledett soproniak könyvét idézem, annak az 1921-es népszavazással kapcsolatos írását:
„Az ortodox hitközség tagjai a népszavazás előtt nagygyűlést tartottak, melyről a Sopronvármegye 1921.november 15-i száma Soproni zsidók a magyar Sopronért című cikkében számolt be.
A hazafias gyűlésen megjelent dr. Sopronyi-Thurner Mihály polgármester is...A lelkes hangulatban lezajlott összejövetel az alábbi határozatot hozta:
„A soproni ortodox izraelita hitközség nagygyűlése egyhangú lelkesedéssel és hazafias örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a soproni népszavazás előtt a magyar hazához való hűséges ragaszkodásának kifejezést adjon..."

Hűséges polgárai voltak ők Sopronnak, a Hűség városának. Nekünk pedig kötelességünk hűségesen emlékezni rájuk. Eljönni ide minden évben a Tómalom utcai neológ temető szertartásépületébe, ahol 1640 mártír nevét vésték márványba. Életüket kioltotta a gyűlölet Emléküket megőrzi Sopron város minden jóakaratú polgárának a szeretete.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Kívánom, hogy a mai méltó megemlékezés is erősítse mindannyiunkban az egymás iránti szeretet, a békesség és az összetartozás érzését.